Hitelmámorban a lakosság

Az államadósság a nemzeti össztermék (GDP) arányában a 2008-as 28,5 százalékról 2013-ra 54,7 százalékra nőtt, csaknem megduplázódott. Azóta enyhe csökkenés figyelhető meg, ezért úgy tűnhet, sikerült megállítani az eladósodást, a hazai növekedés újra fenntartható pályára állt. Ám közben a lakosság is rohamtempóban vett fel hitelt, szintén megduplázva adósságait. A háztartások tartozásai a válság előtt a GDP 20 százaléka alatt voltak, tavaly év végére 36 százalék fölé nőttek. A hitelezési mámor ráadásul nagyon gyors tempójú, folytatódó eladósodással jellemezhető.

A nemzeti bank pénzügyi stabilitási jelentéseiben rendszeresen figyelmeztet, hogy a hazai háztartások adósságai már évek óta a leggyorsabb tempóban nőnek az egész unión belül. Pontosabban az évközi növekedés 2010 októbere óta minden egyes hónapban a leggyorsabb az EU-ban, éves szinten többnyire két számjegyű az emelkedés. A legújabb, májusi jelentésben a jegybank konstatálta, hogy 2017 márciusáig egy év alatt abszolút értékben 3,7 milliárd euróval nőtt a lakossági hitelállomány, ami új történelmi rekord, arányaiban ez 13,9 százalékos növekedésnek felel meg. Szlovákia mára a háztartások adósságállománya tekintetében alighanem a legeladósodottabb országgá vált a kelet-közép-európai posztszocialista országok között (tavaly még „csak” a második helyen volt, korábban az átlag körül).

Egyelőre semmi jele, hogy a lakosság mámoros eladósodásának tempója lefékeződik, ez pedig egy sor nem éppen kellemes következtetésre ad okot. 1. A gazdasági növekedés továbbra is fenntarthatatlan pályán halad, mert túlzott (ezúttal főleg lakossági) eladósodással párosul. 2. Az ingatlan- és jelzáloghitel piacon újabb buborék alakult ki, ami például egy külső sokk (a válság következő hulláma) miatt látványosan kidurranhat. 3. Ez olyan törlesztési problémákat okozhat a háztartások jelentős részénél, ami a korábban nagyon stabil szlovákiai bankrendszert is megingathatja. Minél tovább tart az adósságnövekedés, minél nagyobbra fújódik az ingatlanlufi és a hitellufi, annál nagyobb lehet az összeomlás és a problémák nagysága a pénzügyi szektorban. 4. A hiteleket felvevő háztartások egy sor rizikóval nincsenek tisztában, a jegybank ugyan beavatkozott, korlátozva a jelzáloghiteleknek az ingatlan értékéhez mért lehetséges nagyságát, de kérdés, hogy időben történt-e ez és elég erélyes-e a lépés.

A pénzügyi kérdésekben meglehetősen tájékozatlan lakosság főleg két dolgot nem tudatosít kellőképpen. Először is azt, hogy a most vállalhatónak tűnő havi törlesztőrészlet a jelzáloghiteleknél többnyire csak ötéves időszakra van rögzítve, utána változhat, és tekintettel a jelenlegi rekordalacsony kamatokra, a változás alatt növekedést kell érteni. Jelentős kamatemelés esetén nem is kicsit. Másodszor: kevesen tudják, hogy a hitelező bank a hitel teljes összegének behajtására jogosult, akkor is, ha már élt zálogjogával és kényszerárverésre bocsátotta az ingatlant. Ha az eladás költségei nem fedezik a hitelt, akkor a különbözetet behajtják az ügyfél további vagyontárgyai, jövedelme kárára. Magyarul, ha sokáig nem törlesztek, a bank nemcsak a házat viheti, hanem behajthatja a hitel maradék részét is, mondjuk havonta levonja a fizetésemből. Ez a probléma annál nagyobb lehet, minél több adós kerül bajba, minél nagyobbat esnek válság idején az ingatlanárak és minél nagyobb volt a hitel felvételekor a hitel–ingatlanérték-arány. Ezért is veszélyesek az ingatlan értékének 90 vagy akár 100 százalékára felvett hitelek. És ezért avatkozott be a jegybank, nagyon helyesen, próbálva 80 százalék alá tolni a jelzáloghitelek esetében az arányt. Kérdés, hogy még időben és kellő mértékben lépett-e.