Hídavatás, földindulás

Vasárnap este bekövetkezett az elkerülhetetlen: a birodalom visszavágott. Újabb fejezet kezdődött Amerika és Afganisztán történelmében, pár nappal később pedig a szlovák–magyar kételvűségen ejtettünk – reméljük halálos – sebet.

„Jó napot! Parancsomra az Egyesült Államok hadserege megkezdte a támadást” – így indult George Bush vasárnapi tévébeszéde, melyből a legtöbb hírügynökség később tapintatosan lecsippentette az első mondatot. És – mintha az Amerikai szépség rendezője álmodta volna a háttérbe – Bush mögött, az ablak előtt egy könnyű nejlonzacskóval bolondozott a szél. Ennyi szépség szorult mindössze a dologba, a bombázók röpte rám nincs ilyen megnyugtató hatással. A folytatás – mint minden háború – gyűlöletesen ocsmány és véres lesz. A tálib rendszert nagyon nehéz lesz milliárdos lopakodókkal felszámolni, a kőkorszaki körülmények között vegetáló országot megszállhatják ugyan, a megszállott táliboknak azonban nem a kalasnyikov az igazi fegyverük. A csont és bőr, eszelős fanatikusok hitét nem lehet lebombázni. A kaliforniai Barbara Lee egyetlen képviselőként szavazott a hadviselést megengedő kongresszusi határozat ellen, mondván, meggyőződése, hogy a katonai fellépés sem fogja megakadályozni az újabb terrortámadásokat Amerika ellen. Sajnos, csak remélni tudom, hogy egy kongresszusi képviselő is tévedhet.

Mint ahogy tévedtek azok is, akik fogadtak: nincs az az EU, hogy még idén híd feszüljön Párkány és Esztergom között. Volt, aki a csütörtöki kijózanodás után rekeszszámra vásárolta az elvesztett fogadás tétjét, a pezsgőt. Volt, akinek csak pókállásban kellett végigmennie Mária Valérián. Csupán a szalagot vágták át csütörtökön, bennünket nem: tényleg ott a híd, tessenek megnézni, át lehet rajta menni Magyarországra, meg vissza is lehet jönni. És állítólag Európa felé is rajta keresztül vezet majd az út, sőt, 2004-ig át is juthatunk. Végérvényesen vége tehát a komplikált komputaknak. Kár, hogy nem lehettem ott az ünnepségen, így csak a tévé (mármint a Magyar Televízió) helyszíni közvetítését nézhettem végig. Még a szlovák himnusz is mintha vidámabban szólt volna, de lehet, hogy csupán áthangszerelték. Csak az a kár, hogy Rudolf Schuster elnökünk nem lehetett jelen, ő ugyanis éppen Németországban próbált találkozni Gerhard Schröder kancellárral, akit viszont közben más irányú elfoglaltsága Amerikába vitt.

Államfőnk még időben fölvette tévébeszédét, arra az esetre, ha az USA megkezdi az Afganisztán elleni támadást. A szónoklatból kitűnt, Szlovákia támogatja a válaszcsapást, és az ország polgárait nem fenyegeti közvetlen veszély.

Oszama bin Laden még időben fölvette tévébeszédét, arra az esetre, ha az USA megkezdi az Afganisztán elleni támadást. A szónoklatból kitűnt, Afganisztán ellenzi a válaszcsapást, és Amerika polgárait közvetlen veszély fenyegeti.

Reméljük, a párhuzamok a végtelenben sem találkoznak.