Hiányzó B-terv

Sírjunk, háborogjunk vagy tegyünk valamit? Van B-tervünk? – tehetnénk fel a kérdést a honi magyar politikai és szakmai elitnek. Eddig ugyanis csak azt látni, hogy az A-terv és a jól bejáratott válaszok, pontosabban reflexek működnek. Pedig ideje lenne elgondolkodni a „szép új világ” alternatíváján, a „racionalizált” magyar iskolahálózat realitásán.

A leépítéssel kapcsolatos szándékok ugyanis nem újak. A Smer-kormány megalakulása óta gyakorlatilag nem volt olyan hónap, amikor ne hangzott volna el a racionalizálással kapcsolatos ötlet vagy tervezet a tárca háza táján, ezért jobb komolyan venni őket. Már csak azért is, mert az oktatásügy nem számíthat a jelenleginél lényegesen nagyobb költségvetési forrásokra, a pénzügy pedig úgy teremtene alapot a tanárbérek emelésére, hogy a kisebb, tehát drága fenntartású iskolák bezárásába tolná bele Čaplovičékat.

Hogyan reagáljon erre a szlovákiai magyarság, ha tudjuk, hogy az intézkedés főként a mi iskoláinkat érintené? Eddig csak tiltakozásra, morgásra, a kisiskola nagyon jó című tétel igazolgatására futotta. Ennél sokkal fontosabb, hogy a politikai és szakmai elitnek legyen B-terve is, vagyis a kényszerű iskolabezárások, összevonások esetén tudjuk, mit kell lépnünk. Ehhez ugyanis az kellene, hogy tudjuk, kisrégiónként melyik iskolában van nagyobb potenciál, hol lehet szinten tartani a tanulók számát, hol jobb, hol gyengébb az oktatás színvonala, az intézmény felszereltsége. Egyszóval: a racionalizáció során mely iskolák fenntartását preferáljuk, hol legyen az összevont magyar iskola, hogyan oldjuk meg a gyerekek beutaztatását, hol tartsuk fenn a fenntarthatatlannak ítélt kisiskolát, akár magyarországi források segítségével is? Egy sor olyan felvetés, amelyre most valószínűleg senkinek sincs válasza. Lesz?

Konkrét elképzelések, B-terv híján az fenyeget, hogy az esetleges átállás teljes vesztese a szlovákiai magyar iskolahálózat és oktatásügy lesz, melyben az egyes szereplők – igazgatók, polgármesterek, helyi politikusok – kaotikusan fognak reagálni, a saját kis homokozójukon játszva védeni parciális érdekeiket. Elvileg még nincs késő, holnap még nem fenyegetnek a bezárások, ám jobb felkészülni rá, nehogy ismét miénk legyen a feketeleves. Mert nagyon úgy néz ki, hogy valaki hozzányúl a „nagy iskolaracionalizálási” tervhez.