Hét év a csőd szélén

Az eurózóna pénzügyminiszterei és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselői megállapodásra jutottak a görög adósságkezelő csomag újabb, 8,5 milliárd eurós folyósításáról. Éppen ideje volt, mivel júliusban Athénnak több mint 7,5 milliárdos törlesztőrészletet kell folyósítania, vagyis a most jóváhagyott pénzinjekció rögvest visszafolyik a hitelezők zsebébe.

Így megy ez már egy ideje: Görögország 2010 óta a csőd határán billeg, és bár azóta 220 milliárd eurónyi hitelt kapott, azonban ennek 96 százaléka a magánhitelezők zsebébe és a segítségre szoruló bankok kasszájába folyt.

A korábban forradalmi húrokat pengető, a mohónak beállított hitelezőkkel spártai harcosként küzdő Ciprasz-kormány időközben megtört, a menetrend pontosságával érkező tüntetések ellenére futószalagon fogadta el a megszorító intézkedések sorozatát. A mentőcsomag fejében elvárt lépések egyikeként nemrég döntött a minden termék és szolgáltatás árába beépülő általános forgalmi adó újabb emeléséről, valamint a nyugdíjak további, 18 százalékos csökkentéséről. Jól jelzi az ország pénzügyi halódásának mélységét, hogy már tizenegyedszer (!) faragnak le a nyugdíjakból, ami bármelyik államban komoly társadalmi felzúdulást váltana ki. Azért halkan tegyük hozzá, hogy a korábbi túlköltekezés miatt volt miből csökkenteni, ugyanis a Szlovákiánál – legalábbis statisztikailag – már szegényebb Görögországban az átlagnyugdíj még mindig 900 euró körüli. S ha már Szlovákia, mi másfél milliárd euróval szálltunk be a helléneknek szánt mentőcsomagokba, igaz, egyelőre csak papíron, azaz ez a pénz ténylegesen még nem veszett el. S van még egy, sokak által nem is gondolt segítségünk: kiderült, hogy a csehekkel egyetemben a Metaxa legnagyobb fogyasztói vagyunk. Még a görögöknél is többet iszunk a borpárlat és a bor elegyítésével készült nedűből, ezzel is segítve a nem túl izmos görög ipart…

Valóban, nem a kidolgozott testű görög atléták szobrához hasonlatos az ottani gazdaság ereje, 2008 óta éppen a negyedével esett vissza a teljesítőképessége, a munkanélküliek aránya pedig ma 23 százalék felett van. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az eurózónabeli hitelezők egy ilyen kondíciójú államtól várnák el, hogy hosszú éveken át rendre többlettel zárjon a költségvetése. Erre még az e téren igazán stréber skandinávok sem képesek, hát még az érdemi növekedést mindmáig nem produkáló görögök, miközben meg kell küzdeniük a hazai össztermék (GDP) 180 százalékára rúgó gigászi adóssághegy törlesztésével is. Az elképzelés annyira meredek, hogy az egyébként a múltban számos pénzügyi kizsigerelést elkövető Nemzetközi Valutaalap sem hisz benne, olyannyira, hogy a mostani, sorrendben harmadik mentőöv nyújtásába inkább be sem szállt.

Az egyetlen járható út egy újabb erőteljes adósságelengedés lehetne, ám erről Németország – legalábbis az őszi parlamenti választások előtt – hallani sem akar. Addig viszont folytatódik az idegek harca, minden egyes törlesztési határidő előtt a végsőkig egyezkedni fognak a felek.

Nincs ugyan kezünkben a bölcsek köve, de az bizton állítható: a jelenlegi gazdasági pályából kiindulva Görögország még évtizedekig nem lép ki az adósságcsapdából. Ezért most, hogy az eurózóna gazdasága magához tért, talán némi adósságlefaragással enyhíthetnének a görögök tantaloszi kínjain.