Hazafiság vagy hóbort?

Szlovákia lakosságának több mint kétharmada helyesnek tartja (legalábbis néhány hónappal ezelőtt még így volt), hogy az ország tavaly csatlakozott az Európai Unióhoz. Legalábbis egyértelműen erre utalnak az e tárgyban végzett közvélemény-kutatások. Általában ugyanilyen arányban elégedettek az emberek az EU-tagság kollektív és személyes „hozamával”. Látszólag tehát nem volt eddig semmilyen gond e téren, ami végső soron természetes is, hiszen annak idején népszavazással dőlt el, hogy Szlovákiának sokkal nagyobb szüksége van az EU-ra, mint az EU-nak Szlovákiára. Most viszont mintha savanyodni kezdene a szőlő... Mi más juthatott eszébe a múlt héten egy-egy normális, ideológia független mezei halandónak, ha nem ilyesmi, amidőn szembesült a hírrel, mely szerint néhány állampolgár panaszt tett a Kassán székelő alkotmánybíróságnál, mert helytelenítik, hogy az „euroalkotmány” parlament általi ratifikálását nem előzte meg vonatkozó népszavazás. A panasz következményeként egyébiránt, miután az alkotmánybíróság elfogadta azt megtárgyalásra, kötelezte is a köztársasági elnököt, hogy döntéséig ne írja alá a parlamentben már jóváhagyott ratifikációs dokumentumot.

Nincsen abban semmi különös, hogy bizonyos emberek számára savanyú a szőlő, mert szerintük úgy snassz, ahogy van az Európai Unió s annak Európa-szerte bizonyos politikai viták tárgyát képező alkotmánytervezete. A demokrácia ugyanis tulajdonképpen arra való, hogy kinyilatkoztatható legyen bármivel kapcsolatban akármilyen ellenvélemény. Az viszont mindenképpen visszatetsző lehet, de legalábbis furcsállnivaló e helyzetben, hogy egy olyan országban kezdenek most aktivizálódni az EU-szkeptikusok, amely számára egyszerűen létkérdés volt és lesz az EU-tagság... Jellemzően azért, mert eleddig soha meg nem tapasztalt – persze bizonyos értelemben kétségkívül viszonylagos – politikai, nem utolsósorban pedig gazdasági biztonságot, szabadságot(!) szavatol. Azt sem a múlt héten tudták meg a panasztevők, de még az ország általuk emlegetett népe sem, hogy ennek a biztonságos szabadságnak ára van. A többi között annyiba kerül, hogy bizonyos mértékben minden egyes EU-tagországnak – a legdominánsabbakat is beleértve – korlátoznia kell saját politikai és gazdasági szuverenitását. Egyébként meg mindvégig egy szerződéses szövetségről volt szó, amelyről, lásd a fenti tényt, referendum döntött. Az is világos volt kezdettől fogva, hogy egy ilyen szövetkezés csak bizonyos szabályrendszer keretében lehet működőképes – nevezzük ezt a szabályrendszert akár alkotmánynak... Nos, e tények tükrében minimum kínos, ha olyan helyzetbe navigálható egy ország, mint amilyenben az az egyszeri ember lehet, aki azért jár pszichiáterhez, mert fogalma sincs arról, tudja-e avagy sem, hogy mit akar... Ráadásul, néhány lecsúszott, érdekből vagy éppen hóbortból, bigott konzervatívként megnyilvánuló kvázi politikus, helyenként baloldali gondolkodású okostónira, másszor pedig nacionalista néptribunra játszó „értelmiségi” csinálja a műsort. Akik viszont bizonnyal nem annyira ostobák, hogy ne lennének képesek felmérni, a népszavazás a lehető legalkalmatlanabb intézmény, eszköz egy terjedelmes, jogi bikkfanyelven megírt dokumentum értelmezésére és megítélésére.

Tetszik, nem teszik, már megint fából akarnak itten vaskarikát gyártani némely újdonsült „hazafiak”! Pedig korántsem gondolhatják komolyan, hogy Szlovákia ezáltal úgy terelhető a körön kívülre, hogy mégis azon belül maradhat...