Hátat fordítanak nekünk

Eredetileg Spanyolország is ellenezte a kvótákat, de amiatt, hogy a menekültválság humanitárius katasztrófává változhat, bejelentette, hogy „annyi menekültet fogad be, amennyit az Európai Bizottság kér”. Fokozatosan megváltozott a balti államok elutasító magatartása is. Az uniós államok többsége figyelembe vette, hogy a saját jól felfogott érdekük is az, hogy válsághelyzetekben a tagállamok képesek legyenek megegyezni. Fontos pillanatokban ez íratlan szabály az unióban. Matteo Renzi olasz kormányfő sose titkolta, hogy egyáltalán nem hisz az oroszok elleni gazdasági szankciók hatásában, mégsem vétózott, hogy ne tegye tönkre az uniós egyezséget. A „régi” Európa számára ezért érthetetlen, hogy az „új” Európa, és főként Szlovákia és Csehország ennyire elszántan ellenáll a többségi javaslatnak.Négy évvel ezelőtt, amikor az eurósánc elfogadásán vitázott az unió, Robert Fico kijelentette, hogy Szlovákiának az unió magjához kell tartoznia. Mostani álláspontja ezzel szöges ellentétben áll. Az ok nagyon egyszerű, és nagyon pontosan fogalmazta meg Peter Tkačenko publicista: A görögök utáni milliárdokat akkor fogják fizetni a szlovákok, amikor Fico már rég nyugdíjban lesz, de a menekültkérdés politikai ára most kerül terítékre”. Fél évvel a választások előtt Fico nem fogja állni ezt a számlát. Enyhítő, de nem mentesítő körülmény, hogy úgy, mint 2011-ben, amikor a Smer belpolitikai célokra használta fel a Radičová-kormány problémáit az eurósánccal, a mostani ellenzék is politikai tőkét próbál kovácsolni saját, uniópárti hozzáállásával a menekültkvótákhoz. A politikai pártok profilja tájainkon a fő vetélytársak ellenében formálódik. Az egyetlen kivétel Andrej Kiska államfő, akinek volt bátorsága kijelenteni, hogy „Európának szüksége van a megegyezésre. Az európai kontinensnek nem érdeke, és különösen nem Közép-Európának, benne Szlovákiával, hogy élesztgesse a régi és az új uniós tagállamokra való széttagoltságot”. Az uniós belügyminiszterek hétfői brüsszeli tanácskozása után a német Thomas de Maiziere bejelentette, hogy végérvényesen megegyeztek 40 ezer menekült elosztásában, és „alapjában véve” egyezség született további 120 ezer menekültről is. Robert Kaliňák belügyminiszter erre azt üzente, semmilyen egyezség nem született a kötelező kvótákról, ugyanis „Szlovákia elutasítja azokat, mert a gyakorlatban nem működnének és nem oldják meg a probléma lényegét”. Anne Applebaum neves amerikai publicista bő két évtizeddel ezelőtt arra ösztökélte a véleményformáló nyugati köröket, hogy legyenek több megértéssel a volt szovjet blokk országai iránt. Látva a helyzetet, mostanra teljesen megváltozott a véleménye: „Jobb, ha felkészülnek rá, hogy az EU többi tagállama teljesen elveszíti a kelet-európaiak és az ő problémáik iránti érdeklődését, látva, hogy Kelet-Európa a legcsekélyebb mértékben sem óhajt részt vállalni a menekültkérdés megoldásában”. Igen, komoly politikai és anyagi következményei lennének Szlovákia együttműködésének az unióval a menekültválság megoldásában. De még komolyabb következményei lesznek az elutasításnak. A szerző a Trend hetilap kommentátora