Határon túli medvebőr

Roppant publicitása volt egykor a kedvezménytörvénynek. Amióta viszont a törvényjavaslatot a parlament elfogadta, majd Pozsony és Bukarest diplomatái az ügyet szellőztetve leviziteltek az európai intézményeknél és bejelentették ellenvéleményüket, már-már magyarázkodóvá vált e tárgykörben Budapest hangneme.

Persze, nem Orbán Viktornak neveznék déli szomszédunk miniszterelnökét, ha a nyugati kritikát nem kísérelné meg dicséretté transzformálni; a kritikák ellenére újévtől hatályba lépett a törvény. Rendelkezéseit végrehajtási utasítások részletezik. Sovány érv, hogy vannak szomszédok, amelyek státusmagyarügyben nem okoznak nehézséget. Tény, nem ezekben lakik a törvény által megcélzottak zöme. Bukarestben és Pozsonyban is fehér holló az olyan politikus, akinek bármilyen megfogalmazású ilyen budapesti jogszabályról ne az jutna eszébe: megtámadásából profitálni lehetne. Azt most terjedelmi okokból hadd ne is hozzam szóba, hogy a magyarországi kormánykoalíció a státustörvényt emlegetve és a 2002-es választásokra gondolva miért volt oly bőkezű az ígérgetésekben. Az is gyanítható, hogy az ellenzék fő ereje – a szocialista párt – voksszerzési megfontolásból miért nem merte határozottabban mérsékletre inteni a mindent megígérő koalíciót. A hatalmon maradás, illetve a kormányra kerülés látomása csökkentette a kedvezménytörvény kérdésében véleményt nyilvánító budapesti politikusok gátlásait. Pedig mind az ellenzéki szocialisták volt külügyminisztere, mind a jelenlegi kormány diplomáciájának első embere van olyan tapasztalt az európai politikában, hogy fel tudja mérni, Brüsszelben, Strasbourgban és máshol nem tekintik csontnélkülinek a státustörvény ígérte viszonyokat. Ha mást nem, kifogásolják Budapest szomszédpolitikai érzéketlenségét. Úgy tűnik, a törvényt megszavazók a belpolitikában legfeljebb arra hivatkozhatnak: mi jót akartunk, de nem engedték. A budapesti nemzetpolitika emberszabásúbbá tétele érdekében sokat tehettek volna a szlovákiai és romániai magyar kisebbségi pártok. Az még csak elő-előfordult, hogy az RMDSZ, ha burkoltan is (lehetőleg csak a politikai vájtfülűek értsék) szomszédpolitikai józanságra intette Budapestet. A szlovákiai magyar politizálásban ha volt is ilyen eset, eltitkolták.

ĺgy történhetett meg, hogy a határon túli magyar medvéről a bukaresti, a pozsonyi és a budapesti politikusok egyaránt derakasan nyúzzák a bőrt. ĺgérték, mindenkinek készítenek belőle bundát, de végül örülhetünk, ha egy fél pár molyrágta kesztyűre futja belőle.