Harmadik világ

Folyó hónap közepe táján vidéki kisvárosaink nagyobb üzletházai és egyéb közintézményei előtt valahogy mindig megszaporodnak a kéregetők. Ilyenkorra általában elfogy a segély, kimerül a felhalmozott olcsó dohányból és cigarettapapírból álló készlet, kínzóan lezuhan a véralkoholszint. Nem marad más hátra, kéregetni kell. Megjelennek az agresszíven cigarettát követelők az autóbusz- és vasúti pályaudvarokon. Meg a gyerekek, akik nem tíz fillért, hanem simán és élből egy tízest kérnek. Minek is aprózni! Miközben munkahelyükre ingázó, törődött, elnyűtt arcú emberek szégyenkezve próbálnak eme kétes elemek elől kitérni, azok gátlástalanul végigmolesztálják az egész várótermet. Sokunknak van ilyen tapasztalata. Aztán arra ugyan ki figyel, hogy Jóska hónap végén már az aprót számolja, úgy igyekszik munkába, meg sonka helyett zsíros kenyér már hatodszor a tízóraija. Közben hajt tisztességgel reggel fél hattól délután háromig-négyig, ha vagon jön, akár estig is. Építőipari segédmunkásként. Durván öt és fél ezerért. Ezt hazaviszi, odaadja hűségesen kedves Margójának, aki saját kis négyezer koronáját hozzáteszi, és elindul beosztani a beoszthatatlant. Mert ugye, van egy lakás. Az rögtön háromezer. Van egy kis biztosítás, az ezer. Villanyszámla, rádió, tévé, gáz, szemét stb. Megint egy ezres. Ez eddig öt. Marad még a két lurkó iskolaköltsége, hál’ istennek, még helyben vannak, csak alapiskolások. Aztán az útiköltség munkába meg haza. Gyors nagybevásárlás, némi tartalék felhalmozása. Itt általában el is fogy a költségvetés. Ruhaneműt még nem kalkuláltak, kultúráról még csak nem is beszéltünk. Ha nem volna a két áldott jó nagyszülőpár, valószínűleg Jóska meg a párja már régen nekikeseredett volna az egésznek. Még szerencse, hogy vannak. Falun élnek, kertecskéjük van, meg szerény kis nyugdíjuk. Meg visszafogott igényeik. Merthogy mindent a gyerekeknek. Jóska meg gyűrötten kel reggel, és a naptárra néz. Talán holnap! Addig is megpróbálja kikerülni a kéregetőket. Hogy ne kelljen szégyenkeznie amiatt: nincs miből adni. A kéregetők pedig tíz óra körül nekividámodva támolyognak ki a pályaudvari restiből. A mai nap délig rendben. Majd ha mennek haza a melósok, kezdődik a második műszak. Addig leülnek egy sörökécsre. Majdcsak lesz valahogy!