Harabin a házban?

Ha valaki azt hitte, hogy csitul a választás előtti pártalakítási hullám, tévedett: nem más jelentkezett be Szlovákia önjelölt megmentőjének, mint Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke és volt igazságügyi miniszter. Ha az ember csak a titulusait ismerné, még el is gondolkodna: bizony, aki ilyen felelősségteljes posztokon szolgált, az tudhat valamit az ország működéséről, bizonyára komoly, tiszteletre méltó férfiúról van szó. Sajnálatos módon Harabin meglehetősen távol áll mindentől, amit ezek a jelzők jelentenek, és

a Vladimír Mečiarhoz és Robert Ficóhoz hasonló erkölcsi fekete lyukak kellettek ahhoz, hogy ez az ember komoly és tiszteletre méltó pozíciókat bitoroljon.

A mérvadó sajtó ma már csak konspirációs teóriákat terjesztő bohócként tartja őt számon, ugyanakkor az „alternatív tények” kedvelőinek táborában komoly kultusza van. 

Harabin régóta velünk van. Bár a pártalakítási szándék frissnek tekinthető, ilyen-olyan módon már legalább húsz éve befolyásolja a politikai életet. Mečiar jobbkezeként kapaszkodott meg a hatalomban, gátlástalanul kiszolgálva főnöke igényeit bírósági ítéleteivel. Ezt követően Ficóval akadtak egymásra, aki szintén igényt tartott a hasonló szolgálatra. Mostanában pedig állítólag Marian Kotlebával kacsingatnak egymásra, de a minapi bejelentés azt jelzi: itt már nem lesz szerelem. Ha ugyanis Harabin tényleg belép a politikába, akkor leginkább Kotlebától és az SNS-től vehet el szavazókat. Már a párt megalakítását bejelentő sajtótájékoztató is felért egy bohózattal. Harabin 12 perces monológ után (melyben nagyjából apokalipszist vizionált, és minden más politikust elküldött a fenébe) 

megkérdezte, a TA3 élőben közvetíti-e a kirohanását. Mikor kiderült, hogy nem, kirohant a saját sajtótájékoztatójáról 

egy vendéglőbe és kávét rendelt. Az újságírók persze követték, de Harabin már nem válaszolt semmilyen kérdésre. Kivel, miért, miből alakít pártot? Ezt nem tudtuk meg. Megtudtuk viszont, hogy csak a HAZA a fontos.

A sajtótájékoztatón Harabin egyik embere folyamatosan ócsárolta a sajtósokat, egyiküket meg is lökte, mint aki láthatóan verekedést akar provokálni. Ez a viselkedés bármilyen komoly jelöltet diszkvalifikálna, Harabinnál mégis ez az alap. Az ő választóinak ez imponál, a tények és az indítékok annyira nem izgatják őket. Ez már kiderült az elnökválasztási kampányban is, ahol a volt igazságügyi miniszter meglepően jól szerepelt: több mint 300 ezer szavazatot kapott, ami a harmadik helyre volt elég az első körben, Čaputová és Šefčovič mögött. Akkor még bőszen tagadta, hogy politizálásra adná a fejét, de azóta úgy tűnik, megváltozott a széljárás. 

Harabin bejelentkezése a szlovákiai politikába mindenképpen rossz hír. Hazudozik, összeesküvés-elméleteket terjeszt, és úgy játssza a lázadót, hogy ő ennek a rendszernek a legnagyobb haszonélvezője. 

Ismeri a jogi kiskapukat és imádja a konfliktust – ha bekerül a parlamentbe, ne adj' isten a kormányba, rengeteg kárt okozhat. Ugyanakkor, ha felkerül egy jelöltlistára, le kell vetnie a bírói talárt – ami apró öröm, de mégis.

Az ötszázalékos küszöb megugrása nem lesz könnyű. 

A szélsőséges tábor szavazataira Kotlebáék, az SNS és újabban a Smer is igényt tart, Harabin érkezése pedig felkavarja az állóvizet – könnyen össztűz zúdulhat rá.

Ha szerencsénk van, kiderül, hogy Harabin pártja egy lufi, fúj párat, aztán kipukkad. Ha nincs szerencsénk, akkor a lufi nem pukkad ki, vérvörös színezetet kap, és kiderül, hogy egy bohóc alakú szörnyeteg lapul mögötte, aki beköltözik a házunkba. És ez nem egy Stephen King-horror, csak a szlovákiai valóság.