Hangulati statisztika

A múlt héten közzétett európai uniós országértékelés alapján tagfelvételünket illetően megszaporodtak nálunk a derűlátó

kijelentések, mondván, sikerült elmozdulnunk a holtpontról. Eközben napvilágot látott egy hazai felmérés is, amely arról

tanúskodik: a szlovákiai lakosság túlnyomó része továbbra is borúlátó.

A Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint a megkérdezettek kétharmada véli úgy, hogy helyzete a tavalyihoz képest romlott, és több mint a fele jövőre sem számol sorsának jobbra fordulásával. Egyes elemzők szerint érthetetlen a lakosság rosszkedvének oka, hiszen miközben panaszkodik, vásárlókedve nem lanyhul. A fogyasztók magatartásának tanulmányozását célzó felmérésben például a megkérdezetteknek a tavalyinál 17 százalékkal nagyobb hányada szándékozik a következő évben tartós fogyasztási cikkekre pénzt költeni.

A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a vásárlókedvűeknek csak kis hányada számol az eddiginél sokkal több pénz elköltésével. A többség csak arra költene, amire nagyon muszáj. Például új mosógépre, hűtőre stb., mert a régit már általában nem érdemes megjavíttatni.

Némely elemzők szerint a „hangulat statisztikáját” főképp a nagy munkanélküliség rontja. Valószínűleg így van, hiszen az sem véletlen, hogy a már említett uniós országértékelésben is a legfontosabb teendőink közé sorolták a munkanélküliség visszaszorítását. Az „uniós” feladat – akárcsak a korrupció visszaszorítása, az egyes térségek közötti kirívó fejlettségbeli különbség csökkentése, a romák helyzetének javítása – tehát adott, de a megoldás receptjét magunknak kell megfogalmaznunk. Ez cudarul nehéz feladat egy sokszínű kormánykoalíció számára, noha a globális mutatóink alakulásával a külföld is elégedett. Az ilyen értékelés kétségtelenül ösztönző, de nem a lakosság többségének valós életkörülményeit tükrözi, hanem inkább politikusok számára jelent iránytűt.

A többi uniós tagjelölt országhoz viszonyítva ugyanis Szlovákiában tartunk a legtöbben attól, hogy a jövőben mind nehezebben tudjuk majd finanszírozni háztartásunk működtetését. Tehát bármennyire is kebeldagasztó politikusaink számára az uniós értékelés, azt is észre kell venniük, mitől rosszkedvű a lakosság jó része. A már túl hosszan tartó bizonytalanság rontja a közérzetet. A statisztikai átlag mögött a konkrét realitások tömege lapul.