Halottad-e, édes öcsém?

Minap megyek a főutcán, tudod, ott, a kedvenc kisvárosomban, lent a végvárak vidékén, csak úgy ügyeimet intézni a prókátoroknál. Olyan hideg volt, hogy majdnem a vár szürkén tornyosuló romjaira fagytak a varjúk. No, ahogy megyek, hallom a kisbírót, veri a dobot irgalmatlan, bajsza körül meg gomolyog a pára, ahogy mondja a magáét. Hát, édes öcsém, képzeld el, azt kiabálta a kisbíró, azt üzeni a cíviseknek a tekintetes főbíró uram, hogy már pedig ezután akárki, akármikor ne zavarja a városnak házában, a puha keleti szőnyegekkel bélelt főbírói teremben, mert neki bizony ezek után mindenféle, csip-csup kis tyúkperekre, mezsgyeviszályokra, sarcbeszedéssel kapcsolatos panaszokra nem lesz ideje. Merthogy neki, mint a város fejének gondolkoznia kell mindenféle sáncerősítési munkálatokon, meg amúgy is, mi a fenét akar a polgár egy főbírótól, mikor annak ideje igencsak drága? Olyan drága, hogy havi lópénze 50 ezer garasnál is több. Egy hónapban egyszer, két óra hosszára méltóztatik fogadni csak a bugris cíviseket, akkor is csak szépen levett kalpaggal álldogáljanak ott, az előcsarnokban, aztán akire jut a két óra alatt idő, azt méltóztatik meghallgatni, akire nem, az takarodjék haza, vagy várja meg a következő hónapot. Ha meg mindenképpen erősködni akar, hát csak erősködjön, majd meglátja ha a hajdúk kiteszik a szűrét, akkor aztán azt se tudja majd, hogy Nógrádból való-e vagy Gömörből?! No, mondok, coki te, főbíró! Hát ez már hogy van? Hiszen mikor korteskedni méltóztattál, bizony akkor sóspereccel étetted az apraját, borocskával itattad a nagyját, még a nádort is elhívtad kardot csörgetni a pártodra, most meg egyszer csak igen drága lett az időd? Ejnye-ejnye, főbíró uram, nem lesz ez jó, hallja-e?! Már csak meg kéne hallgatni azért a havi 50 ezer garasos fizetésért tán többször is a cívisek hangját. Mert mi lesz, ha megharagszanak, aztán se tized, se dézsma? Mi lesz, ha megorrolnak kegyelmedre, aztán legközelebb már nem lesz kegyelmed megválasztva? A varjúk között ott láttam én egy hollót is fent a torony gombján, úgyhogy óvatosan duhajkodjék hajdústól, libériás inasostól kegyelmed, mert még megjelenik Mátyás király, aztán veres krétával felírja a falakra: „Itt járt Mátyás király, és látta a főbírót gőgösködni!” De akkor aztán lesz sírás-rívás, meg a fogaknak csikorgatása, ha eljön rendet teremteni. Hát ilyet hallottam én, édes öcsém, ott, a végvárak alatt, de most már te is tudsz róla, mondjad el mindenkinek, milyen itt a főbíró. Tán a cívisek is meghallgatják, aztán elgondolkoznak rajta, hogy kit is választottak a főbírói székbe.