Schengen immár romakérdés

Míg Bulgária a belpolitikai válsággal, az előrehozott választásokkal van elfoglalva, Romániában az EU-ellenesség jött divatba, mert ismét halasztódott a két ország csatlakozása a schengeni övezethez. A múlt heti uniós belügyminiszteri ülésen nem is szavaztak róla, Románia nem is kérte, mert biztos volt benne, hogy hét tagország, Németországgal az élen, elutasítaná azt. Romániának és Bulgáriának hivatalosan 2011 márciusában kellett volna belépnie a belső határellenőrzés nélküli rendszerbe, de már szinte biztos, hogy 2014 előtt a témát nem tűzik ismét napirendre.

Bukarest diszkriminációt emleget, mondván, teljesítette a csatlakozás feltételeit. A kelet-európai tagállamok többsége, köztük Pozsony, Prága vagy Budapest szolidáris a románokkal és a bolgárokkal. S bár Magyarország álláspontját elsősorban a romániai magyarság érdekei formálják, egyre nyilvánvalóbb: azok a kelet-európai tagállamok tanúsítanak megértést, amelyek nem tudták megoldani saját romaproblémáikat. Nyíltan sehol sem akarják kimondani, de a schengeni bővítés problémája egyre inkább romaprobléma.

Németország érthető történelmi okok miatt nagyon vigyáz a korrektségre, a toleranciára, néha már betegesen: egy kiadó még a múlt század eleji gyermekkönyvekből is kicenzúrázta a „cigány” és „néger” szavakat. De több német nagyváros önkormányzata „fellázadt”, és hatékony központi lépéseket sürget a romák ellenőrizhetetlen bevándorlóáradatának megfékezésére. Van példa arra, hogy egyetlen román faluból több száz cigány vert tábort szinte egy helyen, rettegésben tartva a környéket. Dortmundnak csak az idén hétmillió eurót kell félretennie arra, hogy a roma bevándorlók szálláshelyén biztosítsák az alapvető higiéniai követelményeket. Berlin hírhedt Kreuzberg negyedében is kezd tarthatatlanná válni a helyzet, a központi parkban májustól novemberig több száz roma él sátrakban, kisbuszokban. A helyiek azt mondják, az afrikaiakat, a Maliból, Szenegálból érkezetteket megszokták, tőlük lehet drogot vásárolni. De az ott letáborozott cigányok gyerekei pucéran rohangálnak az utcán, a szökőkutakban fürdenek, és ott könynyítenek magukon, ahol éppen rájuk jön, a felnőttek meg agresszívan koldulnak. A környékbeli lakások rohamosan veszítenek értékükből.

Tegnapelőtt a cseh külügyminiszter azt állította, szerinte Románia felkészült a schengeni csatlakozásra, és közvetve bírálta Berlint, pedig a cseh recept a romakérdésre egyelőre csak annyi, hogy esetenként falat emel a lakosság a cigányok ellen. Magyarország hasonló cipőben jár. A szlovákiai „jarovnicei módszer” sem megoldás, az, hogy egyetlen községben ezerkétszáz „közmunkásnak” tízmilliókat fizetnek ki takarításért, miközben majd’ belefulladnak a mocsokba.

A Schengen-probléma lényege: a nyugati EU-országok nem fogják engedni, hogy a keletiek, álszent módon szolidaritást követelve, rájuk hárítsák azt, amivel képtelenek megbirkózni. Prága, Pozsony és Budapest már rengeteg uniós pénzt költött az ún. romaprogramokra, minimális eredmény nélkül, s ezért nem Berlin, Helsinki, Hága vagy Bécs a hibás. Már a német belügyminiszter is „szegénységi uniós menekültekről” beszél, hangsúlyozva: Berlin szolidáris a bevándorlókkal – ha dolgozni vagy tanulni akarnak – egészen addig, amíg meg nem próbálnak visszaélni a szociális ellátórendszerrel.

Szófia és Bukarest állításaival ellentétben e két ország nem készült fel Schengenre, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc terén igen gyenge eredményeket tud felmutatni. De az EU magának köszönheti az új keletű problémát: hiba volt már az unióba is felvenni ezt a két felkészületlen országot.