Hadd nyíljon sok virág!

A szombati megyei és önkormányzati választás összeért a halottak napi hosszú hétvégével. Ilyenkor emlékezünk azokra a polgármesterekre is, akik már nincsenek közöttünk, és nagyívű életművükkel hosszú távon is gyarapították településüket. A most megválasztott tisztségviselőktől pedig remélhetően azt várhatjuk, hogy tovább tudnak építkezni, és még véletlenül sem fordul rombolásba a tevékenységük.

Ne feledjék a hivatalba lépő elöljárók, hogy a világot mindig is a sokszínűség vitte előre! Ezt a természetben biológiai sokféleségnek hívják, az emberi közösségben talán a (többpárti) demokrácia és a jól szervezett civil társadalom szimbiózisának, együttélésének nevezhetnénk mostanság. Ugye mennyivel jobb érzés egy gazdag élővilágú tölgy-kőris-szil ligeterdőben sétálni, mint egy akácos vagy nemes-nyáras monokultúrában? Még ha az utóbbiak jóval gyorsabban nőnek is, egyszerűbb fenntartani őket, de sokkal sivárabbak.

A természetben a sokszínű ligeterdők kiveszőfélben vannak, ugyanígy a politikában is a monokultúrák erősödnek. Talán azért is szerethető egy önkormányzati voksolás, mert a helyhatóságokban nemcsak a „szavazógépeknek” terem babér. Itt még az is fontos, hogy ki, és nemcsak az, hogy milyen színekben indult. Sokan függetlenként is célba érhetnek, ahogy ez most szombaton is történt. A megválasztott polgármesternők a saját falujukat, városukat is anyatigrisként óvhatják, összefoghatják – úgy, mint a családjukat. Azok a polgármesterek pedig, akik ugyanahhoz a párthoz, pártszövetséghez tartoznak, egymás segítségét kérhetik, konzultálhatnak, és közben lokálpatrióta arcukat sem kell elveszíteniük. (Biztató, hogy megyei és helyi szinten is megerősödött a Szövetség az összevont választáson.) A jó polgármesterek, képviselők nagyot alkothatnak, életművük örökre nyomot hagy az általuk több cikluson át irányított településen.

Ez a világ kicsit közelebb is áll hozzánk, közvetlenebb a beleszólásunk, mi magunk is építhetjük, ezen a térfélen a civil szervezetek is gazdagon teremhetnek. Az egészséges önkormányzatiság a lételemünk, alapvető értékünk, nagyon vigyázzunk rá! Nem kell messzire menni ahhoz, hogy láthassuk, van, ahol a nagypolitika a vidéket is einstandolta a körzetek neki kedvező átrajzolásával, az urambátyám viszonyok ragályos elterjesztésével.

Az, hogy milyen lesz a következő négy évünk itt helyben, a lakóhelyünkön, a most megválasztott képviselőkön, polgármestereken is múlik. Tőlük is függ, mennyire marad meg magyarnak a település, mennyire érzik élhetőnek, vonzónak a fiatalok ahhoz, hogy ott rakjanak fészket, mennyire tudják összetartani a közösséget, serkenteni a civil kurázsit, aktivitást, és hogyan tudják védeni a mélyülő válságban leszakadókat. Ez utóbbi különösen fontossá válhat az előttünk álló hónapokban.

Sok lesz a feladat, ezért csak egyetlen kéréssel fordulnék a most megválasztott tisztségviselőkhöz: szeressék az őshonos ligeterdőket, hadd nyíljon bennük sok virág!