Habemus papam! 1978

Ha belegondolunk, 1978-ban, amikor Rómában felszállt a fehér füst, s elhangzott a „habemus papam!”, a szovjet birodalomnak jószerivel már csak pár éve volt hátra.

Brezsnyev fénykora a végéhez közeledett, meglehetősen szenilis és butácska volt már, na de a Kreml még tudott harapni. S jöttek a Vörös téren, szinte zsinórban a temetések, három is, pár éven belül: Brezsnyev, Andropov, Csernyenko. Mára már kiderült, a szovjet birodalom temetése zajlott, részletenként. Ezekben az években a SALT-II egyezmény foglalkoztatta a világot. Amelyet nagy pompával írtak alá Bécsben, de soha nem lépett igazán érvénybe. S Camp Davidre is figyeltünk akkoriban, amely szintén nagy parádé volt, de az olajfák alatt igazi békét ez sem teremtett. S hogy a bipoláris világ eltűnt a történelmi süllyesztőben, ehhez járult hozzá a dinamikus, népszerű és szimpatikus lengyel pápa. 1978-ban, amikor nyolcadik nekifutásra Wojtyla mellett döntött a konklávé, mindezt még nem lehetett tudni. Csak sejtettük, hogy valami nagy dolog történt. Tudtuk, Moszkvában, Prágában, Budapesten, Berlinben, Varsóban nagy fejtörést okoz ez a választás. S hogy 1978-ban, tíz esztendővel az 1968-as csehszlovák invázió után a keleti blokk országából jött bíboros lett a Vatikán feje.

A kommunista propagandagépezet akcióba is lendült.

A moszkvai Pravda cikkét vették át a csatlós országok központi pártlapjai, nálunk a Rudé právo.

A lepedőnyi írás címe sokatmondó volt: A Wojtyla-hadművelet. Ha jól emlékszem a cikkre, imperialista összeesküvésről írtak, amelyhez szerintük akkor a római katolikus egyház is csatlakozott. Most, amikor már történelmi felülnézetből tudjuk szemlélni ezeket az éveket, megértjük a kommunista világhatalom ingerültségét. Amikor a mai fiatalok azt hallják a most ravatalon fekvő II. János Pálról, hogy nagy pápa volt, joggal hihetik: ez minden elhunyt pápának kijáró, szertartási formula. Viszont mi, akik e kor megélői, átélői, szenvedő alanyai voltunk, azt mondhatjuk: ezúttal ebben nincs kegyeleti túlzás.

Az, aki ott fekszik a Szent Péter-bazilika ravatalán, nagy pápa volt. Onnan kezdve változott világunk, hogy akkor, 1978-ban elhangzott: habemus papam!