Gyanús alak lettem

Elnézést kérek minden barátomtól, ismerősömtől, kutyámtól, macskámtól és persze végül, de nem utolsó sorban szeretteimtől, családomtól, hogy csak most vallom be azt, ami tény, ami miatt több évtizede már aludni sem tudok, napjában háromszor kettesével szedem a levegőt, mert gyötör és furdal a lelkiismeret, de eddig titkoltam jól, hogy: gyanús alak lettem. Fényes nappal bementem egy – nevét nem reklámozom – multinacionális üzletlánc éppen utamba eső bevásárlóközpontjába, mert kenyérvásárlás tényállása forgott fenn, a feleségem telefonos megrendelésére, útközben. Aztán, mert országjáró egyén vagyok, eszembe jutott megkérdezni a pénztárosnőtől, hogy mondja CSAK; kedves, merre van még szép honunkban ilyen szürke-piros üzlet, hogy ha mondjuk arra járok; hát ne legyek tök tudatlan. Nem adhatok ki ilyen információt, – mondta a hölgy – tessék érdeklődni az igazgató úrnál.

Na, ha már egyszer ilyen fontos lettem, hát kérettem az igazgató urat, aki jött is, és úgy hat méterre megállt tőlem, pedig nem volt nálam gépfegyver. Megkérdezte, mi okból érdeklődöm – én mondtam, hogy csak, erre ő elment telefonálni. Engem meg figyelni kezdett a biztonsági őrzővédő-szolgálat – pedig vegyi-biológiai és egyéb tömegpusztító fegyver célba juttatására szolgáló rakéta sem volt nálam, de tényleg. Szerencsére néhány perc múlva visszajött a nagyfőnök és közölte megint hat méterről, hogy kérdésemet foglaljam össze, írásban indokoljam meg, aztán küldjem el a központba, ahonnan majd válaszolnak. Én, mivel nem értettem, hogy mitől hülye az úr, tettem egy érdeklődő lépést feléje, amit nem kellett volna, mert láttam az arcán a rémületet, a rettegést, pedig én alapjában véve nem is vagyok igazi terrorista, még csak nem is nézek ki úgy. A direktor szó szerint elmenekült!

Hát ez nekem a legnagyobb bajom ezekkel a multimaciláncokkal. Embertelenek, bizalmatlanok, nagyképűek, megszólíthatatlanok. Pedig csak átjöttek valahonnan Európából, ahol már nincs rájuk annyira szükség, hogy lekaszálják nálunk a még meglévőt, míg mi is EU-tagok nem leszünk. Mennyivel meghittebb Géza bácsi kicsiny boltja, ahol szólnak, ha nem egészen friss a kifli, vagy megkérdezik, hogy nem viszek-e olcsó kutyakaját Nomád pulinknak. Mert ismernek.