Gyakorolni a nyomást!

Az idei nyár slágertémája lett az R2-es jövője, amelyről sok mindent elmondtak, csak azt nem, hogy az érintett régiók lakóit mennyire közömbössé tette már az egész történet. Tény, hogy eddig minden pozsonyi kormányzat csak mellékesen foglalkozott az R2-vel és az érintett régiók fejlesztésével. Eközben majd huszonnyolc év alatt a gömöriek és nógrádiak csak négyszer adták tudtára a nyilvánosságnak elégedetlenségüket. Pedig akad jó pár külföldi példa, amelyek inspirálóak lehetnének a helyiek számára, hogy hogyan lehet sikeresen nyomást gyakorolni a politikai vezetésre.

Az elmúlt években a francia gazdák tüntetéseinek híre többször bejárta a világsajtót. Napokon keresztül országszerte akadályozták a közúti forgalmat, utcára vonultak és folyamatosan kényszerhelyzetbe hozták a hatóságokat. Így adták tudtára a kormányzatnak: a francia mezőgazdaság jövőjéről nekik is van véleményük, amelyet Párizs nem hagyhat figyelmen kívül. El is érték a céljukat.

Egy másik izgalmas példa a brit autóút-ellenes civil mozgalmak tevékenysége, amelyek az 50-es évektől kezdve országszerte jelentős eredményeket értek el. Főképp az építkezések környezetre gyakorolt hatásai ellen léptek fel, valamit a vasúti közlekedés fejlesztését kívánták elérni. Egyik követelésük sem volt alaptalan és nem maradt eredménytelen.

Ám nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy a francia gazdák és a brit környezetvédők a semmiből voltak képesek elérni ilyen eredményeket. Arrafelé a nyomásgyakorlás módszereinek történelmi hagyománya van, ezáltal a politikai szereplők is másként érzékelik a lakosság ellenállását. A véres tapasztalatokat a 18. és 19. századi forradalmak és munkásmozgalmak tüntetései révén szerezték meg, amelyek tanulságai így a brit és a francia politikai kultúra részévé váltak.

Eközben mi, itt Szlovákiában, teljesen más fejlődési utat jártunk be. Ritkán emeljük fel a szavunkat és megyünk az utcára, s egyebek mellett ezért sem vesznek minket komolyan a politikusaink és vezetőink. Ráadásul, mintha még mindig valamiféle jótevőként tekintenénk az államra, amelytől a problémáink felismerését és a megoldási lehetőségeket várjuk. Eközben pedig az állampolgárok jobbára csak a fejlemények passzív szemlélői. Holott aktív részvételünk nélkül aligha születhet olyan végeredmény, amely az érdekeinket tükrözné. Ezért elismerés illeti azokat a civileket, akik a közelmúltban többször is tüntettek az R2-esért, mert képesek voltak a cél érdekében összefogni.

A mindenkori kormányainktól túl sok ígéret hangzott el a nógrádi, gömöri gyorsforgalmi úttal kapcsolatban, de kézzel fogható eredmény alig van. De látszik, hogy már kezd betelni a pohár, hiszen ritkán állnak ki a szlovákok, a magyarok és a romák egységesen egy cél érdekében. Ráadásul tették ezt közös felismerésből, félretéve politikai meggyőződésüket és egymás iránti ellenérzéseiket. Ez mindenképp előrelépés, amelyre hosszabb távon is lehet építeni. Márpedig nem ez az egyetlen dolog, melynek érdekében széleskörű társadalmi nyomást kellene gyakorolni az épp aktuális pozsonyi kormányzatra.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa