Guriga a retikülben

Pirosul a kolbász, serceg a buborékozó zsírban. Gázpalackra szerelt gyorsforralón gőzölög a fahéjjal, zöldalma-szeletekkel ízesített rizling. Fehér műanyag pohárból szürcsölik a karácsony előtti vásárokat járók. Hezitálné is benyakalna egy pohárkával, de fél, hogy megcsúszik, mert a mennybéli leküldte az első havat, síkosak tőle a macskakövek. És az ő korában rémisztő feneség a combnyaktörés. Elkerüli inkább az égett zsír és borszagú főteret, és megy a hivatalba, hátha fogadják őt így, a karácsony előtti felbolydulásban, amikor már mindenki csak mímeli a munkát. Háziorvosa is azt mondta, Hezitál néni, nem betegeskedni ünnepek előtt, alatt, között. Megyek szabadságra, adja a lajstromot, felírjuk a gyógyszereit, szívre, cukorra, vérnyomás-ingadozásra, szorulásra, vízhajtásra.

Hezitálné ballag a hivatalba, elintézni, hogy adományozni szeretne. Jótékonykodni. Sztárokat felvonultató világraszóló koncertet nem körít az esemény mellé, csak úgy átadja szerény körülmények között esztendők alatt összegyűlt ajándékát. Mert évek óta tépi már a papírt. Nem kellene, ma már nem viszi rá a szükség, de rááll a keze, hát tépi reflexszerűen mindenütt, ahol éri. Annak idején a szűkös időkben a hiány kényszerítette rá. Sort állt érte mindennap, s ha szerencséje volt, megkapta a fejadagot: egyetlen nyomorult gurigát. Aztán félretette a szégyenérzetét, úgy döntött, ha az állam rákényszeríti, mert a saját pénzéért sem kap az üzletben, onnan vesz, ahol van, majd meggyónja az esperes úrnak. És elkezdte tépni az aranyat érő vécépapírt a vendéglátó-ipari egységekben. A mai napig nem tud leszokni róla, benne a mozdulat a kezében: lendülettel megrántja a gurigát, s csak úgy szalad róla a papír. Sokszor az egész tekercs a kitöredezett lakkretiküljébe gurul. Aztán csak gyűjti otthon, halmozza, tele vele a padlás, mint az isteni fizetséggel. Most, így karácsony előtt azt ötlötte ki, hogy ő briliánsokat, smaragdokat, kilónyi nyakékeket nem tud adományozni, mint Liz Taylor, de több mázsányi toalettpapírjával megajándékozza valamelyik rászoruló egészségügyi intézményt. Hogy legalább karácsonykor tudjanak újságot olvasni a bent fekvők. Mivel múltkor is hiába vitt be az ángyának olvasnivalót, a kórteremtársai kilopkodták belőle a lapokat, mert – mint Mici néninek a régi kabaréból –, nekik is másra kellett a papír.

Ballag hát Hezitálné a hivatalba, hogy elintézze, hadd legyen azoknak a szegény betegeknek legalább a karácsonyuk puha.