Globális vagyonjelentés

Tavaly is azok voltak, meg tavalyelőtt is, jövőre is azok lesznek. Mégse gondolkozunk a rendszer érdemi átalakításán, csak a toldás-foldás megy. Nyilván nem függetlenül attól, hogy a rendszer megtartásában érdekeltek mindent megtesznek – logikusan – a rendszer védelmében. Csakhogy szám szerint kisebbségben vannak, viszont a rendelkezésükre álló források lényegében végtelenek.

Az idei friss adatok szerint a világ teljes (!) lakosságából mindössze 59,4 millió ember a vagyon 45,8%-át tartja magánál. Tehát egyszázaléknyi emberé a világ fele, 208 ezer milliárd dollárnyi vagyon. Elképzelhetetlenül nagy szám, egy felfoghatatlanul kicsi réteg kezében. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a következő 642 millió ember (a globális populáció 12%-a) a vagyon további közel 40%-ával rendelkezik, akkor hamar kijön, hogy a maradék sok milliárd ember osztozik 15%-on.

Ennek adott az észak–dél viszonylata, vagyis a fejlődő és fejlett országok közti különbség, az elmúlt néhány száz év euroatlanti világhatalmi központja felhalmozásban sikeres volt. Az egyre inkább összefüggő világunkban (ahol egy menő elektromos autóhoz a legtávolabbi és gyakran szegény országokból kell mindenfélét összebányászni, hogy mást ne mondjunk, a Nutella se jobb egyébként a maga kiterjedt déli ellátási láncaival), lassan nehéz elkerülni a tátongó szakadék következményeit.

Részben erről szól a Száhel-sivatag országain végigseprő puccssorozat, legutóbb Niger, majd Gabon is elesett. A területen régóta az ISIS utódszervei, fundamentalista iszlamisták tartják rettegésben a vidéket, a Covid miatt a gazdaság maradéka is romokban, az államháztartás alig létező fogalom. A két legnagyobb népességű ország, Kína és India, szintén nem a demokrácia mintapéldái. India persze még mindig jobban áll a pekingi kommunista rezsimnél, de a trend aggasztó. A klímaváltozás menthetetlenül hozza magával az élelmiszerár-inflációt, sok egyéb mellett, és teszi majd földönfutóvá a leginkább kiszolgáltatott régiók lakosságát. Latin-Amerika is küzd a maga ördögeivel.

Az egyik út, hogy a rendszer újraegyensúlyozásával elindulunk a globális pacifikáció útján. Még leírni is félek ezt a mondatot, annyira naiv. A másik út, amelyre annyiszor rálépett már a világtörténelem, a populációkontroll hatékonyságának fokozása, hogy a kevesek élvezhessék a romló körülmények között is a maguk vagyonát. Erre minden adott, a digitalizáció, az arcfelismerés, az AI mind ennek szolgálatába állítható, ahogy több ország már sikeresen kísérletezik ezzel. Vagy elég csak a TikTokra gondolnunk, ami erőszak nélkül veszi rá a népességet (és erősíti meg a fizikailag is a beidegződést), hogy a képernyőn feleslegesen töltsünk aránytalanul sok időt, ezzel csökkentve a produktivitást, szétszakítva a szociális hálót, fragmentálva a közösségeket, végeredményben gyengítve a kiszemelt társadalmakat. A közösségi média innovációja az USA-ból érkezett, kétségtelen, a népességkontrollban való bevetését viszont Kína fejleszti tökélyre. Akkor naivak legyünk vagy pesszimisták?

Minden évben egyszer legalább nézzük meg ezt a globális vagyoni piramist, hogy mégis milyen Földön élünk.