Gesztusok és kérdőjelek

Ugyanis egyik múlt heti sajtótájékoztatóján a nyelvi bakiját a szlovákok körében elég gyakran használt, a magyarokat kigúnyoló megjegyzéssel igyekezett elkenni. Igor Matovič jellemét dicséri, hogy volt bátorsága ezért a meggondolatlanságáért nemcsak Forró Krisztián és Berényi József előtt, hanem közös sajtótájékoztatón nyilvánosan megkövetni a magyarokat. Sőt, azt is megígérte, ezentúl a bizonyos mértékig lekicsinylő kisebbség megnevezés helyett a magyar közösség kifejezést használja és másokat is erre biztat. Gesztusával nyilván feldühítette a szlovák nacionalistákat, viszont kinyilvánította jóindulatát a hazai magyarokkal szemben. 

A találkozó létrejötte a kormányfő politikai érzékét, egyik tanácsadójának, Berényi Józsefnek pedig a jelenlegi szakmai súlyát jelzi. A bocsánatkérésen kívül elsősorban azért, mert a kabinet tevékenységében nyugtalanító ellentmondás domborodott ki az elmúlt hónapokban. A kormányfő hivatalba lépése óta többször kijelentette, mennyire fontosnak tartja Dél-Szlovákia leszakadó régióinak felzárkóztatását. Szavainak hitelét azóta néhány kormánytag eléggé megkérdőjelezte. Főleg Andrej Doležal – aki Boris Kollár embere –, aki eddig kimondottan gátolta ezeknek a céloknak a valóra váltását. Első lépésként lesöpörte az asztaláról a Dunabusz-projektet, aztán megkérdőjelezte az R2-es gyorsforgalmi út kiépítésének indokoltságát Losonc és Kassa között. Ugyanígy vélekedik a tervezett Szoroskői-alagútról. Az infrastrukturális befektetések fontossági sorrendjében az utolsók között szerepel a komáromi elkerülő út, az R7-es folytatása, ráadásul Érsekújvárt nem délről, hanem északról elkerülő tervvel. Berényi ezeken kívül felhívta a kormányfő figyelmét a jelenleg még csak jórészt az elképzelésként létező észak–déli autópálya hazai és nemzetközi jelentőségére is. Arra is kérte őt, hogy a brüsszeli pénzekből tervezett beruházásokkal kapcsolatos döntések során gondoljanak a déli régiókra.

A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy a kettős állampolgárságról rendelkező törvény módosítása nem lesz kedvező a hazai magyarok számára, mert ilyen jogállást valószínűleg csak azok kaphatnak majd, akik hosszabb ideje, életvitelszerűen élnek külföldön. Márpedig a magyarok döntő többsége nem óhajt elköltözni a szülőföldjéről.

Egyébként Matovič mellébeszélések nélkül bevallotta: nem tud arról, hogy Gyimesi Györgynek az államnyelvtörvény módosítását célzó indítványát egyik koalíciós partnere fúrta meg a parlament kulturális bizottságában. Emiatt továbbra sem lehet magyar misét, istentiszteletet élőben közvetíteni a szlovák köztévében, mert nem tudják megoldani a szlovák feliratozást. Maradnak hát a magyarországi tévécsatornák, holott adófizető polgárokként idehaza is jogunk van anyanyelvünkön közvetített szertartások megtekintésére.

A miniszterelnök viszont egyáltalán nem reagált a Beneš-dekrétumok ügyét firtató újságírói kérdésre. A választ azzal kerülte meg, hogy ő vetette fel a Csemadok állami támogatásának igényét – ami tény, de a hírhedt dokumentumokhoz semmi köze. Ennek ellenére jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a közös sajtótájékoztató utat mutatott a további őszinte párbeszédhez, amelyek révén fokozatosan rendezhetik a szlovákiai magyarság megoldatlan sorskérdéseit. Ha a miniszterelnökhöz hasonlóan a kormány tagjai és más döntéshozók is így gondolják.