Gázos orosz új év

Az óév utolsó hónapja az orosz diplomáciai és gazdasági nyomulás jegyében telt el. Moszkva először az iráni atomkonfliktusiba szállt meg, felajánlva orosz területen történő urándúsítást, majd – hogy szavainak nyomatékot adjon – cirka egymilliárd dollárért rakétavédelmi rendszert is eladott Iránnak. Közben az orosz állami Gazprom benyújtotta a (gáz)számlát Ukrajnának. A december elején kezdődött tárgyalásokon az oroszok vagy az eddigi ár háromszorosát, vagy az ukrán gáztranzitvállalat feletti ellenőrzést kérték, egy kvázi ukrán–orosz konzorciumon keresztül. Ezzel párhuzamosan a Belarusszal aláírt gázszerződésen éppen csak megszáradt a tinta. Minszk, jó szövetségesként, természetesen az eddigi árért veheti a földgázt. Ez kevesebb, mint egyharmada az Ukrajnától követelt – világpiaci – árnak. Ráadásul a Gazprom a németországi BASF céggel közösen decemberben hivatalosan is megkezdte az Észak-Oroszországból Németországba vezető, Balti-tenger alatti gázvezeték építését. Moszkva szeretne ugyanis olyan összeköttetést Európával, amelyet sem a lengyelek, sem az ukránok nem befolyásolhatnak, és amelyért nem kell fizetnie senkinek. Ha Ukrajna világpiaci árat fizet a gázért, ez egy év alatt nagyjából annyi pluszbevételt jelent az orosz kincstárnak, mint amibe a balti-tengeri földgázvezeték kerül. Az észak-európai gázvezetéket üzemeltető konzorcium részvényeseinek bizottságát Gerhard Schröder volt német kancellár vezeti majd, s meg nem erősített hírek szerint Don Evans volt amerikai gazdasági minisztert, Bush személyes jó barátját szeretnék megnyerni az orosz állami olajóriás, a Rossznyeft felügyelőtanácsának elnöki székébe. Egyértelmű, hogy az orosz állami cégek piaci imázsán szeretnének javítani. Mert miközben az orosz állami kincstár jócskán gazdagodik Európa energiabiztonság utáni igyekezetén, az orosz duma elfogadta a nem kormányzati szervezetről szóló új törvényt. Ennek néhány paragrafusát mintha Minszkből importálták volna. A 2006-ban esedékes belarusz elnökválasztások időpontját pedig – ahol a fehéroroszok harmadszor választhatják meg Lukasenkót elnöknek – a Putyin–Lukasenko találkozó után egy nappal hirdette ki a belarusz parlament. Megvárták a jelet. Minden jel arra mutat, hogy Moszkva a hatalmas olaj- és földgázbevételt kihasználva leporolta régi-új szuperhatalmi terveit. Félő, hogy az új orosz birodalom módszereiben talán nem különbözne annyira szovjet elődjétől. Könnyen megeshet, hogy Moszkva azzal próbálja nagyhatalmi státusát a világ tudomására hozni, hogy – legalábbis részben – megvalósítja a volt szovjet birodalom területi visszaállítását a régóta tervezett Orosz–Belarusz Unión keresztül. Mindezt már 2006-ban. Gázos évnek nézünk elébe.