Gazdagodó gazdagok

A nagyobb sokkhatás érdekében rámutatott, hogy a világ 62 leggazdagabb embere már akkora vagyonnal rendelkezik, mint a Föld lakosságának szegényebbik fele, 3,5 milliárd ember együttesen. A vagyoni különbségek – globálisan és a legtöbb országon belül is – valóban nőttek az elmúlt években, évtizedekben, ez statisztikai tény. Csakhogy az ilyen elemzések félrevezetőek lehetnek.

Ahogy a londoni Adam Smith Intézet frappánsan rámutatott, az Oxfam mérését használva a világ „legszegényebbjei” között találjuk a Harvard Egyetem végzőseit, akik jókora hitelt vettek fel, hogy kifizethessék a tandíjat. Bár aligha fenyegeti őket éhhalál, ám a vagyon a vagyontárgyak és a hitelek különbsége, így lehet negatív előjelű is. Mondjuk a Harvard végzőseinél gyakran jócskán negatív. Például mínusz százötvenezer dollár „vagyonnal” lépnek be a munkaerőpiacra, de ott jövedelmük alapján gyakran egyből a legjobban keresők között találják magukat. Tehát a legkisebb, negatív vagyonnal rendelkezők, azaz az Oxfam metodikája szerint a „legszegényebbek”, egyben a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartoznak, vagyis a „leggazdagabbak”.

A vagyon alapján a „legalsó” kétmilliárd embernek összesen mintegy mínusz 500 milliárd dollárnyi „vagyona”, azaz nettó tartozása van. Csakhogy hitelt korántsem a legszegényebbek kapnak (ők nem hitelképesek, illetve országaikban többnyire nincs kiépült bankrendszer sem), hanem azok, akiknek van mit letétbe helyezniük (vagyontárgy, jövőbeni jövedelem).

Az életszínvonal szempontjából ezért a vagyon helyett jobb a jövedelmeket összehasonlítani, ez jobban tükrözi azt, amit a társadalom többnyire a „szegény – gazdag” megkülönböztetésen ért. És itt pontosan ellenkező képet kapunk az elmúlt évtizedekről: a globális egyenlőtlenségek csökkennek. Az OECD adatai szerint a mélyszegénységben élők száma 650 millió fővel csökkent 1981 óta, annak ellenére, hogy a világ népessége 2 milliárddal nőtt. Hasonlóan csökken az emberek átlagmagassága vagy várható átlagos élettartama közötti különbség is.

De az egész összehasonlítgatás elsiklik a legfontosabb dolog felett, ez pedig a folyamatok mögötti ok-okozati összefüggések azonosítása. Itt véget nem érő vita zajlik a bajokért jórészt magát a kapitalizmust, illetve az azt eltorzító állami beavatkozásokat okoló táborok között. Nyilván én ez utóbbiba tartozom, de ennek kifejtéséhez már egy másik kommentár szükségeltetik.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója