Futballgigászok bukása

Nem is csoda: az európai Szuperliga bejelentésében és gyors bukásában minden adott volt a jó sztorihoz: foci, pénz, népharag és még politika is. A történteket a projektmenedzsment tantárgyak keretében is tanítani fogják – a legnagyobb bukások témakörben.

Közgazdászként a 12 európai elit futballklub terve valahol érthető. Akár tetszik, akár nem, a modern klubfoci már régen a pénzről szól. A fordulópontot a televíziós közvetítéseinek jogdíjai hozták, az elmúlt két évtizedben a klubok egyre nagyobb összegen osztozkodtak. Ez azonban inflációhoz is vezetett a játékospiacon, és az elit játékosok ára az egekbe szökött. Őket ma már csak a gazdaságilag legerősebb klubok engedhetik meg maguknak, és ezek közül is több komolyan eladósodott. Az elit klubok tulajdonosai ezért a Szuperligában látták a lehetőséget, hogy további bevételekhez jussanak, amelyeken nem kellene osztozkodni az UEFA-val.

Nem mellesleg, az alapító kluboknak a Szuperliga pénzügyi biztonságot teremtett volna, ugyanis a részvételük, az UEFA által szervezett Bajnokok Ligájával ellentétben, minden évben garantált lett volna, az eredményektől függetlenül. A részt vevő klubvezetők meg voltak győződve, hogy a szurkolók is támogatni fogják az ötletet, hiszen ki ne szeretné látni az elit csapatok egymás elleni meccseit. Azonban két komoly hibát is elkövettek.

Az első az volt, hogy alábecsülték az UEFA ellenállását. Az UEFA vezérei rögtön észlelték, hogy mekkora anyagi veszélyt jelent számukra a Szuperliga. Ha a Bajnokok Ligájából kiválnának a legnagyobb vonzerejű klubok, az komolyan csökkentené a bevételeket is. A lázadást már csírájában el kellett fojtani, ezért gyorsan az asztalra kerültek a legnagyobb horderejű fenyegetések. A nemzeti bajnokságokból való kizárás azért minden klubvezetőt elgondolkodtat, és a klubokra nehezedő nyomást tovább növelte, hogy a Szuperligában részt vevő klubok játékosai nem játszhattak volna a nemzeti válogatottjukban.

Az elit klubok nagyobb hibája azonban az volt, hogy rosszul mérték fel a szurkolók hangulatát és nem számoltak a szociális hálók visszhangkamráival. A futballszurkolók ugyanis alapjában véve nagyon konzervatív lelkek, és természetesen ragaszkodnak az évtizedek óta futó bajnokságaikhoz. Sok drukker attól is viszolyog, hogy a pénz egyre nagyobb szerepet játszik a fociban, és ezért a kicsiknek már szinte semmi esélyük a nagy csapatok ellen. Ezért a szociális hálókon azonnal kitört a Szuperliga elleni felkelés, de a projektben részt vevő angol klubokat igazán az rendítette meg, hogy a szurkolók spontán tiltakozásokba kezdtek a stadionok előtt. Ezért is inogtak meg elsőként éppen az angol klubok, ezzel gyakorlatilag halálra ítélve az egész Szuperligát.

Az események fő tanulsága, hogy a klubvezetők részéről több empátiára volna szükség. A nagyobb bevételek reménye elvakította őket, és egy olyan terméket akartak a piacra dobni, amire jelenleg igazán senki sem volt vevő. Elképzelhető, hogy egy más időpontban lehetett volna esélye a Szuperligának, de a jelenlegi közhangulatban a népharag elsöpörte azt.

De ne becsüljük alá a pénz erejét: valószínű, hogy az európai futball Szuperliga-ötletével valamilyen formában találkozunk a közeljövőben.