Furcsa válság

Persze, ha őszinték akarunk lenni, a kormányválság már régóta tart, a múlt héten csak a töréspont jött el, mikor Sulík kimondta: ideje lecserélni a miniszterelnököt és az egészségügyi minisztert is.

Hogy a hal a fejétől bűzlik, azt Igor Matovič legelvakultabb hívein kívül nem vitatja senki, a gazdasági miniszter felhívását mégsem fogadta kirobbanó öröm, a jelenlegi katasztrofális járványhelyzetben ugyanis pont nem egy koalíciós bokszmeccsre van szüksége az amúgy is agyongyötört országnak.

Furcsa válság ez, melynek lángja múlt szerdán hirtelen fellobbant, jelenleg pedig szinte kialudni látszik. A kormány átalakítását követelő SaS-nek és Za ľudínak csak együtt van zsarolási potenciálja, de ők jó előre lemondtak a legfontosabb fegyverükről, amikor siettek leszögezni, hogy semmiképp nem akarnak előrehozott parlamenti választást. Felmerül a kérdés: mire volt jó akkor ez az egész cirkusz? Tényleg azt várják, hogy Igor Matovič a józan észre és a szép szavakra hallgatva önként lemond a hatalomról?

Persze, értjük, hogy nem akarják magukra égetni a kormány megbuktatásának bélyegét, de taktikai szempontból talán nem kellett volna előre letenni a legfontosabb fegyvert. Mert hát Igor Matovič a hétvégén már ki is jelentette, hogy ő nem mond le, és nem meneszti Krajčí egészségügyi minisztert sem, hiába visítoznak Sulíkék. Patthelyzet.

Jelenleg az egész ország a második legerősebb koalíciós partnerre, Boris Kollár Sme rodinájára vár, szerdára ígértek állásfoglalást, az elnökségi ülés után. Sokat elmond egy ország politikai kultúrájáról, ha Boris Kollár számít a józanság hangjának, de most ez a helyzet: ő ültette le múlt héten a koalíciós partnereket és úgy tűnik, az ő szava fog dönteni. Remélhetőleg azért húzza az időt, mert tisztában van a felelősséggel, és nem csak arra vár, hogy magától lecseng a válság.

Az valószínűtlen, hogy Kollárék Matovič fejét követelnék (különben is, ki lépne a helyére?), de ha a változások megrekednek a kozmetikázás szintjén, akkor a kormánypártok közötti szakadék gyorsan tovább nőhet, a feszültség fokozódhat.

Matovič és Sulík kommunikációs csapdába manőverezte magát: ha ezek után bármelyikük visszakozik, az a gyengeség jele lesz. Veronika Remišová hasonló helyzetben van, csak alatta közben lassan széteshet a pártja is. Kollár az egyetlen, aki hagyott magának mozgásteret.

Úgyhogy minden szem a Sme rodina vezetőjén: képes lesz előállni egy elfogadható kompromisszummal, vagy meghosszabbítja a hónapok óta tartó agóniát. Mert ha így lesz, akkor előbb-utóbb eljön az a pont, amikor már nem az előrehozott választás fog a rosszabb lehetőségnek tűnni.