Furcsa egybeesés

Mielőtt elfoglalta volna a miniszteri bársonyszéket, minden lehetőséget megragadott, hogy ismertesse elképzeléseit az egészségügyi reform mikéntjéről. Magabiztosan arról győzögette a közvéleményt, mihelyt övé lesz a tárca, asztalfiókjából előveszi a kész tervezeteket, s az ágazatban rögtön új időszámítás veszi kezdetét. Rudolf Zajacnak egy kicsit ugyan házalnia kellett a nyomtatásban is megjelent reformjával, mert anyapártja, a Demokrata Párt nem volt rá vevő. Felkínálta a HZDS-nek is, mondván: az ördögnek is felajánlja a lelkét céljai megvalósítása érdekében, de végül az ANO ölelte keblére. Hogy a tárca mennyit késett a törvények kidolgozásával és jóváhagyatásával, láthattuk és érezhetjük. Noha a kemény piaci elvekből a tárcának engednie kellett, mégsem enyhültek a reform anyagi terhei, és ember legyen a talpán, aki sejti, mit hoz a jövő. Mert nem vall precíz, átgondolt munkára az, hogy a néhány hete elfogadott egészségügyi törvények máris módosításra szorulnak. Ugyancsak kapkodásnak tűnik a nagyvárosi kórházak összevonásának terve is. Volt már ilyen próbálkozás Pozsonyban, amikor az Egyetemi Kórházat egy igazgatóság alá vonták a ružinovival, költségcsökkentés címén. Ám hiába volt egy igazgatója az intézetnek, semennyivel sem csökkentek a kiadások, ezért amilyen gyorsan csak lehetett, szép csendesen visszacsinálták az egészet. A minisztérium megint megtakarítással és napi ezer szabad fővárosi kórházi ággyal magyarázza az összevonás szükségét. Ha ez tényleg igaz, akkor közérdekből Zajacnak teljes mellszélességgel vállalnia kellene valamelyik szükségtelen intézmény bezárását. És eladását. Igaz, ez sem megy úgy, ahogy eltervezte, a már üresen álló és málló kórházépületek nem kellenek senkinek. Pedig az eladásukból (több mint kétmilliárd koronával számolt a tárca) származó bevételből a fővárosi kórházak korszerűsítését ígérte. Az előzmények ismeretében nem lehet véletlen, hogy néhány napja a Penta pénzügyi csoporthoz tartozó részvénytársaság vezetője a gyógyszertárlánc kialakításának előnyeit ecsetelve – szinte a minisztériumi illetékesek szavait ismételve – ugyancsak a működtetési költségek megtakarításával érvelt. Nem furcsa?