Függetlenségi harc

<p>Az önkormányzati választások is igazolták azt a két, immár tartós politikai jelenséget, hogy a független jelöltek sikeresebbek a pártkatonáknál, a pártkatonák közül pedig a smeresek a legsikeresebbek. Mi következik ebből?&nbsp;</p>

A független jelöltek még több önkormányzati posztot szereztek, mint négy éve. A polgármesterek száma 979-ről 1104-re ugrott, a független helyi képviselőké pedig 4764-ről kerek hatezerre. Egyszóval az önkormányzati politikában a függetlenek váltak a legmeghatározóbb erővé. Sikeresebbek, mint a politikai pártok, amelyek ugye arra specializálódnak, hogy hiteles jelölteket kínáljanak a választóknak. A parlamenti választásokon a pártok monopolhelyzetben vannak, de a többi választáson már egyáltalán nem rendkívüli dolog, hogy a politikai jelöltek csúfos vereséget szenvednek. Az államfőválasztáson a politikai csúcsjelölt szenvedett akkora vereséget független, semmiféle politikai múlttal nem rendelkező ellenfelétől, hogy a mai napig nem tért teljesen magához.  Hiába alkotnak egyre nagyobb politikai erőt a függetlenek, a parlamenti választásokon nem indulhatnak, legfeljebb valamelyik politikai párt jelöltlistáján. Ugyanakkor az alkotmány kimondja, hogy a törvényeknek szavatolniuk kell valamennyi politikai erő szabad versengését. Vajon demokratikusnak és szabadnak tekinthető egy olyan verseny, amelyben a független jelöltek nem vehetnek részt, csak ha az egyébként monopolhelyzetüket védő pártok kegyeskednek ezt megengedni nekik? Rendjén való, hogy egy független jelölt megpályázhatja az államfői posztot, de nem lehet egy a százötven parlamenti képviselő közül? Az világos, hogy a 2016-os parlamenti választások a jelenlegi szabályok szerint zajlanak majd, és a pártok kizárólagos joga lesz eldönteni, hogy kik kerülnek a listájukra. A függetleneknek, akik rendre legyőzik politikai ellenfeleiket, csak aktív választójoguk lesz, passzív nem: tehát választhatnak, de nem választhatók. Így kiiktatódik az a politikai erő, amely oly fölényes győzelmet aratott az önkormányzati választásokon.  És mint azt a hétvégi választások is igazolták, a függetleneken kívül nincs komoly ellenfele a Smernek. Valamennyi pártnak érdeke megőrizni a jelöltállítás monopóliumát a parlamenti választásokon, de a legnagyobb érdeke a Smernek fűződik ehhez.  A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora 
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?