Froncérzékeny diákok

Jó, jó, tudom én, ha valami nem sikerül elsőre, abból még lehet valami a későbbiekben. Egy ország kormányzásába is csúszhatnak hibák, hát még az érettségi vizsgák lebonyolításába. Ne törjünk tehát mindenáron pálcát a matekmatúra elbaltázásáért felelős személyek felett. Ekkora figyelmetlenségnek azonban mégsem kellett volna előfordulnia. Mert hát hiába osztok-szorzok, a megoldásnak mégsem kellett volna szerepelnie a feladatlapokon.

Az oktatási tárca szempontjából kézenfekvő a megoldás, a diákoknak újra kell írniuk a tesztet. Nem veszi figyelembe, hogy a magyar iskolákat például nem érintette a botrány. Érvényesülnie kell ugyanis néhány alapelvnek, állítja a minisztérium, a nebulóknak egy időben és azonos feltételek mellett kell vizsgázniuk. Azért kell megismételni az érettségit, hogy az eredmények országosan is összehasonlíthatóak legyenek. Arról azonban mintha megfeledkeznének a tárcánál, hogy a közelgő pótérettségi révén, amelyen azok a végzősök vesznek részt, akik betegség vagy egyéb okok miatt igazoltan maradtak távol első alkalommal, megint csak nem lesznek adottak – csakúgy, mint a számtanvizsga esetében – a fenti feltételek. A pótérettségin megoldandó feladatsorok ugyanis értelemszerűen nem azonosak a múlt héten kiosztott feladatsorokkal. A minisztérium logikája szerint már csak azért is meg kellene ismételni a vizsgát, mert első alkalommal nem vett rajta részt valamennyi diák.

Hogy távozik-e posztjáról az oktatási tárca vezetője, egyelőre nem tudni. Aligha feltehető azonban, teszem hozzá, mert Szlovákiában – mint azt tapasztalhatjuk – nem szokás belebukni a botrányokba. A még oly hatalmasokba sem. Sőt. Martin Fronc becsületére legyen mondva, mikor hírét vette a sajnálatos malőrnek, azonnal megszakította külföldi szolgálati útját, és hazatért övéi közé. Azt azonban fel nem foghatom, miért gondolta úgy, hogy elutazhat éppen az érettségik közepette, és egyáltalán, bízhat-e abban: minden rendben zajlik majd. „Froncérzékenységtől” sújtott lányok és fiúk, nyugalom, ha muszáj, hát muszáj, leérettségiztek újból, elvégre másodszorra az ismétlés is jobban megy. Ami meg a helyzeteteket, mindannyiunk helyzetét illeti, az ismert viccet idézve: nem az a baj, hogy nyakig ülünk abban a bizonyosban, hanem az, hogy lötyögtetik.