Fotó nélkül

Nekem a fényképész olyan, mint másnak a fogorvos. Mivel az Új Szó új dizájnjához új fotó is kell, kénytelen voltam fotóst keresni. Dunaszerdahelyen találtam rá a megfelelőre. Csütörtök kora délután felszálltam hát a RegioJetre, amellyel ugye Pozsonyból csúcsforgalomban is egy óra alatt a Csallóköz szívébe ér az emberfia. Elvileg, a gyakorlat egyre többször más. Pozsony-Újvárosban bejelentették, hogy a vonatnak műszaki problémái adódtak, amiért elnézésünket kéri a cég. Az állomásról tíz perc késéssel indultunk tovább. Misérden végleg lerobbant a szerelvény. Itt már semmit sem közöltek velünk, hiába türelmetlenkedtünk. A mozdonyvezető idegesen járkált fel-le, az addig buzgón dolgozó kalauzt pedig elnyelte a föld. Közben a másik vágányra bejött a következő vonat.

Egy fiatalember megkérdezte a mozdonyvezetőtől, átszálljunk-e, de az olyan arrogánsan reagált, hogy a konkurencia mutogathatná a cég ellenkampányában. Ez már sok volt nekem, hiszen közben a fotófóbia tünetei is megjelentek rajtam, felálltam, átsétáltam a másik vonathoz és felszálltam. Hátrapillantva láttam, hogy követ az embertömeg. Azok maradtak, akik távolabb utaztak Dunaszerdahelynél, az új vonat ugyanis csak addig közlekedett, a meghibásodottnak pedig Komárom lett volna a végállomása. Rövid időn belül harmadszor voltam szenvedő alanya a RegioJet problémáinak. Két hete az első reggeli dunaszerdahelyi vonat késett vagy fél órát, a múlt héten Pozsony felé félúton vesztegeltünk.

Egy velünk utazó bennfentes tudni véli, hogy a modernnek tűnő szerelvények egyre rosszabb állapotban vannak, de erről a cég mélyen hallgat. Végül is több mint egyórás késéssel megérkeztem a fényképészhez, idegesen, csapzottan. A fotó is elkészült, de azzal még bíbelődni kell, amire már nem volt idő. Aki ezek után is kíváncsi rá, milyen mostanság a fizimiskám, az a jövő szombati számban vehet szemügyre…