Fogd rá az MI-re!

De miről is van szó? Elvégeztem egy kisebb online játékos kvízt, amelyben az volt a lényeg, hogy eltaláljam, a két kép közül melyik volt valódi, és melyiket alkotta a mesterséges intelligencia. Nem volt könnyű… Bár ez még csak a kezdet, egyre nehezebb felismerni, melyik kép ábrázolja a valóságot, és melyik az, amelyik valamiért nem tűnik természetesnek. Elsősorban arcok, modellek, pózok voltak a képen, általában a mesterséges intelligencia által kreált fotók egy részén hiányoztak az olyan részletek, mint a ránc, az esetleges anyajegy, seb, szeplő.

És éppen itt van a gond – nevezetesen, hogy minden egyes másodpercet arra használ fel a modern tudomány egyik felfedezése, hogy tanuljon. Márpedig a kezdeti hibákat hamarosan kiküszöböli, és sem játékosan, sem halálosan komolyan már nem lehetünk biztosak abban, hogy amit látunk, az valós-e, vagy csak a mesterséges intelligencia által kreált kép, videó, animáció stb. Már a felismerést vizsgáló kvízek is értelmüket vesztik. Eltűnnek a különbségek, elérkezik a bizonytalanság és a rettegés korszaka.

Mert ezt követően miben lehetünk biztosak? Szinte semmiben. Ha levelet kapunk, miből fogjuk tudni, hogy az valós-e, vagy csak egy csalárd próbálkozás? A csatolt képről sem fogjuk tudni eldönteni, hogy mennyi köze van a valósághoz, és mennyire átverés az egész. Ugyanez igaz a videókra, animációkra, online közösségi bejegyzésekre stb. – a sort még hosszan folytathatnánk. Mert ha bizonytalanok leszünk, akkor visszakérdezhetünk, hogy valóban a feladó írt-e, valóban ő csatolta-e a képet, videót – de egyrészt nem kérdezhetünk vissza folyamatosan, mert akkor másból sem áll majd az életünk, másrészt itt jön az újabb kockázat: a mesterséges intelligencia erre is megtanul válaszolni.

Nem kell sokat várni, és eljön az idő, amikor már semmiben sem lehetünk bizonyosak, amikor minden, amit látunk, az agyunkban átmegy egy biztonsági szűrőn, és megpróbálja megvizsgálni, valós-e, vagy kitaláció. Sőt, akár már egy telefonhívás is lehet mesterséges, nemcsak a hivatali kommunikációban, de a családiban is. Ha az édesanyám hív, lehet, már az is csak egy gépi utánzat, mert „lehallgatja” az eddigi csevegéseinket, és megtanul anyuul beszélni.

A politikai kampányokról pedig már ne is beszéljünk! Nem kell sokat várni, amikor az ellenfelet akár pornóvideóval is le lehet járatni, elég rásütni a bélyeget (emlékezzünk csak a kabátlopós példára), máris sokan elfordulnak tőle. Idén két nagy kampány is lesz. Most még fel tudjuk ismerni, meg tudjuk különböztetni a valóst a kitalációtól, de talán ez lesz az utolsó kampány, amikor erre még lehetőségünk van. Minden következő csak rosszabb és rosszabb lesz.

És elérkezünk arra a pontra, amikor nemcsak hogy ritkulnak, az online térbe szorulnak az emberi, társas kapcsolatok, de ha lesz is ilyen, abban sem lehetünk biztosak, hogy az igaz. De nézzük a jelenség jó oldalát – hamarosan bármit (erkölcstelent is) csinálhatunk, ha kiderül, legfeljebb ráfogjuk a mesterséges intelligenciára.

Ezt a cikket ember írta. Még…