Florent búcsúja

Ez volt pályafutása utolsó kűrje. Nem képes tartani a lépést a technikai fejlődéssel, érzi, hogy a 2018-as téli olimpián már nem lenne esélye az aranyért harcba szállni. Ezzel indokolta döntését.

Volt a csúcson, és megjárta a poklot is. Háromszor állt Eb-dobogón, 2011-ben Bernben győzött. Máig felejthetetlen pillanat, ahogy az utolsó kűr után, amikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy övé az arany, az öltözőfolyosón egy őrült sprint végén honfitársa, Brian Joubert nyakába ugrik. De az is, ahogy a 2014-es szocsi olimpián egy borzalmas kűr után arcát a tenyerébe temetve, szívettépően zokog a lihegőben.

A műkorcsolya ötvözi az atlétikusságot és a művészetet, de mindig vannak korcsolyázók, akik „inkább sportolók”, mások pedig „inkább művészek”, sőt, „inkább showmanek”.

Florent Amodio ez utóbbi kategóriába tartozik. Jobb napjain biztosan ugorja a négyfordulatos salchowot és a tripla axelt is, de az ugrások sokszor cserben hagyták. A „show-faktor” azonban mindig megvolt benne. Meg a „lázadó-faktor” is, hiszen még a vokális zene engedélyezése előtti időszakban egy vb-n a pontlevonás dacára kűrzenéjének az énekes verzióját használta, mert „ettől lett igazi a parti”.

Voltak furcsa húzásai, furcsa edzőváltásai, furcsa nyilatkozatai, de azt nagyon jól felmérte, hogy két év múlva Pjongcsangban semmiképp nem szólhat bele az érmekért folyó csatába. Novemberben bejelentette, hogy a pozsonyi Eb lesz az utolsó versenye.

A műsorközlő is kiemelte ezt, amikor csütörtök este jégre lépett, mindenki pontosan tudta, hogy itt egy pályafutás vége következik. És micsoda búcsú volt!

Emlékek Sobralról. Ez a címe a kűrnek, amely Florent brazil gyökereihez nyúl vissza, Versenyen a 2011/12-es szezonban mutatta be, azóta pedig folyamatosan gálaprogramként használta. Ez a kűr amolyan ars poetica a jégen. A Sobral városából származó Amodiót csecsemőkorában fogadták örökbe francia szülők, s a brazil temperamentum a programjaiban is visszaköszön.

És Pozsonyban felrobbant a stadion. Az ugrások ott voltak, a koreográfia fergeteges volt, a közönség tombolt, Amodio pedig szárnyalt. Élete legutolsó kűrjében úgy korcsolyázott, mint életében még soha.

S amikor befejezte, több ezer ember egyszer ugrott talpra, és percekig zúgott a taps az Ondrej Nepela Téli Stadionban.

Amodio a jégre borult, edzője, Nyikolaj Morozov bőgött a palánk mellett. „Merci!” – mutatta fel a kamerának az üzenetét Amodio a lihegőben, aztán még mindig az érzelmek hatása alatt nyilatkozott a sajtónak. „Azt akartam, hogy így emlékezzenek rám.”

Így fogunk.