FIGYELŐ

Ki tud többet

az NDK-ról?

Willy Brandt az egykori NDK híres politikusa volt. Erich Honecker idején mindig is demokratikus választásokat tartottak. Az NDK nem volt diktatúra, s a politikai rendszer jobb volt ott, mint a szövetségi köztársaságban. Ezek talán a legmegdöbbentőbb válaszok abból a felmérésből, amelyet az egyik legtekintélyesebb berlini egyetem szakértői kelet- és nyugatnémet diákok körében végeztek, s amelyből egyértelműen kitűnt: az egykori NDK-val kapcsolatos ismeretek a legenyhébben szólva is rendkívül hiányosak a mai gimnazisták körében. Ami pedig ezen túl is még meglepetésként szolgált: a nyugati tartományokban a diákok egy fokkal többet tudtak a volt kommunista államról, mint az egykori NDK-hoz tartozott keleti tartományok középiskolás fiataljai. Az ismeretek hiánya egyformán vonatkozott az akkori időszak politikusaira, valamint a főbb eseményekre, például a berlini fal „felhúzására”. A reprezentatív módon megkérdezett több ezer diák jelentős részének fogalma sem volt arról, hogy ki is építette 1961-ben a falat. Sokan az akkori nyugatnémet kormányra, többen pedig a nyugati szövetségesekre tippeltek. A megkérdezettek csaknem fele vallotta azt, hogy az NDK nem diktatúra volt, hanem „szociális paradicsom”. Igaz, hogy kb. ugyanennyi válaszadó azt sem tudta, mi a különbség a diktatúra és a demokrácia között. A „tudatlanok” száma jóval magasabb volt az egykori Kelet-Berlinben, azaz a főváros keleti felében, s a volt NDK-s Brandenburg tartományban, mint például Nyugat-Berlinben, valamint az ugyancsak nyugati Bajorországban vagy épp Észak-Rajna-Vesztfáliában. A szakértők számára a legsokkolóbb válasz mégis csak az volt, hogy a Nobel-békedíjas egykori nyugatnémet kancellárt, Willy Brandtot keleten is, nyugaton is jelentős számban „az NDK politikusaként” említették. A felmérés értékelése, illetve a következtetések levonása még hátra van, néhány vélemény azonban már megfogalmazódott. Ami a keletnémet „tudatlansági túlsúlyt” illeti, azzal kapcsolatban például az: azok a fiatalok, akik az NDK összeomlása után születtek, ismereteiket elsősorban otthonról szerezték. S a szülők, valamint a nagyszülők még mindig sokkal inkább a pozitív, mind a negatív élményeket idézik fel. Nem csoda hát, hogy a keleti tartományokért felelős német miniszter, Wolfgang Tiefensee elsősorban a szülőkhöz apellált, kérve őket: meséljenek csak az egykori szép élményekről, de a valós életről is az egykori fal, illetve a szögesdrót mögött. A legszomorúbb és általánosítható következtetést azonban Bernd Neumann kulturális miniszter fogalmazta meg. Neumann szerint lehet ugyan szépíteni – vagy épp magyarázni – a dolgokat, ez azonban nem feledtetheti, hogy a középiskolákban csapnivaló a történelemoktatás. (mti)