Figyelemelterelés

Iveta Radičová kedden bejelentette: gazdaságügyi miniszterének parancsba adta, azonnali hatállyal – pontosabban: amint csak lehet – szüntesse meg és számolja fel a kis- és középvállalkozók támogatására létrehozott állami ügynökséget. A múlt héten csak a szervezet vezetőinek leváltásáról volt szó, ám a miniszterelnök a napokban még tovább ment. Volt más választása?

Az ügynökséggel kapcsolatos lépések csak a hetekben kirobbant Hayek-ügy fényében érthetők meg. Martin Chren SaS-es és Ivan Švejna hídas államtitkár korábbi cégének sikeres állami pályázataival kapcsolatban szeptemberben egyre több gyanús számla és részlet látott napvilágot, a miniszterelnök pedig úgy érezte, itt nincs miről vitázni, az úriembereknek menniük kell. Ezt így explicite természetesen nem mondta ki, ám reakciójának hangsúlyaiból érezhető volt, azt várja, hogy az érintettek maguktól álljanak fel, vagy ennek hiányában pártjuk mondassa le őket. Ha pedig erre nem hajlandók, akkor ő személyesen teszi rendbe a dolgokat.

Radičová első reakcióiban megfeledkezett arról, hogy ő nem a 2009-es év Robert Ficója, aki meggyengült koalíciós partnereivel szemben jóformán azt tehetett, amit csak akart. A két kormánypárt számára államtitkáraik elmozdítása – pláne ilyen ügyek miatt – óriási presztízsveszteséggel ért volna fel. Emellett nem árt azt sem hangsúlyozni, hogy mindkét ügy gyermeteg csínytevésnek tűnik az elmúlt évek elpanamázott milliárdjaihoz képest. Persze, az elvek elsőrendűek – ezen sorok szerzője szerint ennek a politikában is így kellene lennie, máskülönben hogyan várjuk el mindezt az egyszerű emberektől –, tehát ha valaki lop, mindegy, hogy egy centet vagy egy milliárdot, vennie kell a kalapját.

Ám ebben az esetben még az sem volt bizonyított, hogy egyáltalán történtek-e visszaélések. Švejna ugyanis a gazdasági minisztérium és a hayekes cég között kötött szerződés idejében már lemondott a vállalat ügyeinek menedzseléséről, míg Chren pár héttel a szerződés aláírása után felbontatta azt – még bőven azelőtt, hogy mindezt medializálták. A korábbi években elnyert pályázatok ügye sem világos, néhány esetben valóban gyanús körülmények között versenyezhettek, ám ezt előbb bizonyítani kellene – és itt még mindig nem arról van szó, hogy akár csak egy centet is elloptak volna a közösből.

Radičovának a múlt hét végén be kellett látnia, a mediális nyomás ellenére sem tud mit kezdeni az államtitkárokkal, ám ahhoz, hogy mérsékelje vereségét, egy másik fronton kellett támadást nyitnia. Avagy kissé elterelni a figyelmet sikertelenségéről. Ezért még ugyanazon a sajtótájékoztatón, amelyen meggyötört arccal bejelentette, a hayekosok maradnak posztjukon, intenzív csapást mért a „kisvállalkozós ügynökségre”. Majd pár nappal később, hogy a megkezdett támadást tovább fokozza – s ezáltal a hayekos kisiklás „jótékony” feledésbe merülését meggyorsítsa –, elrendelte az ügynökségek megszüntetését.

Ami nem is baj, sőt, üdvözlendő lépés – csak kár, hogy ilyet nem maguktól, hanem a „dolgok” nyomása alatt, pontosabban elkendőzése végett tesznek meg olykor a politikusok. Normális esetben sajnálkoznunk kellene a sok olvasó által valószínűleg nem is ismert Kis- és Középvállalkozások Fejlesztéséért Nemzeti Ügynökség felszámolása miatt, hiszen valóban vannak esetek, amikor egy-egy célirányos támogatással megsegíthető egy vállalkozás, s ezáltal akár több tucatnyi munkahely létrehozásához vagy megtartásához járul hozzá közvetve az állam. Ám ismerve a szlovákiai viszonyokat – ahol az államot sokan, vállalkozók és nem vállalkozók egyaránt, még mindig fejőstehénnek nézik –, csak üdvözölni lehet a bezárást. A következő lépésben pedig akár utána lehetne nézni, hány ilyen, alapesetben értelmes, ám a gyakorlatban pénzfosztásra, haverok és jó időben jó helyen állók megsegítésére specializálódott állami ügynökség és alap működik az országban. Bárcsak minden kormányválság után bezárnának egy ilyet! Mindjárt kevesebb megszorításra lenne szükség.