Fico mondott már mindent

Kezdjük egy tipikus példával, az egységes adóval. A 2002-es választások előtt Fico még támogatta. Az első kormánya idején már ellenezte, de nem szüntette meg. A második kormánya alatt továbbra is ellenezte és már meg is szüntette. Igazán következetes hozzáállás… Aki kicsit is ismeri politikai múltját, az tudja, tele van ilyen 180 fokos fordulatokkal, nagyszájú kijelentésekkel, amikből később semmi sem lett, és persze egy sor rágalommal, hazug vádaskodással, konfliktusokat élező kemény szavakkal. Mondta már, hogy 2014-ben nem lesz a politikában, hogy 2010-re autópályával köti össze Pozsonyt meg Kassát (2017 van, jó reggelt!), meg hogy egy zsák krumpli is legyőzi Kotlebát a megyei választáson.

Legutóbb az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításának 60. évfordulójára tartott római megemlékezésen azt nyilatkozna, hogy „Szlovákia számára nincs más élettér, mint az Európai Unió, és hazudik mindenki, aki azt állítja, hogy Szlovákia valamilyen semleges államként is túlélne”. Kezdjük azzal, hogy talán nem szerencsés a náci Harmadik Birodalom szótárából való élettér kifejezés használata egy magát szociáldemokratának nevező párt elnökétől, de ne legyünk igazságtalanok, ne keressünk a kákán is csomót. A fontosabb kérdőjel ahhoz kapcsolódik, hogy a semlegességet általában a NATO-n, és nem az EU-n kívüli államokra értjük. Más szóval a semlegesség és az EU-tagság nem zárja ki egymást – lásd Svédország, Finnország és Ausztria, de részben az EU-hoz ezer szállal kötődő Svájc is ide tartozik. Azzal csak egyet lehet érteni, hogy egy demokratikus és szabadpiaci, az emberi szabadságjogokat és a jólétet biztosító Szlovákia túlélési esélyei semleges államként minimálisak. Mert ugye mi hiába deklaráljuk a semlegességet, ha azt a nagyhatalmak nem ismerik el, akkor fabatkát sem ér. Márpedig a nagyhatalmak nem vállalnak ilyen garanciát. Helyette be lehet lépni a NATO-ba vagy az Eurázsiai Unióba és az orosz érdekszférába. Jelenleg Közép-Európában reális harmadik alternatíva nincs, ha csak valaki nem akar Grúzia, Moldova és Ukrajna sorsára jutni…

A helyes megállapítás tehát úgy hangzana, hogy Szlovákia számára az EU-n és NATO-n kívül nincs (a többség által elviselhetőnek tartott) élet. Nyilván ez azért nem hangzik el Fico szájából, mert a NATO-val szemben eléggé szkeptikus híveinél nem akar rossz pontokat szerezni. De még az EU esetében – ahol még megvan a tagságunk viszonylag magas támogatottsága – sem lehet hiteles a nyilatkozata, mert bő másfél évtizede maga is gyakran hecceli választóit az unió ellen. Már a belépéskor azzal sütögette a politikai pecsenyéjét, hogy az alapvető élelmiszerek jelentős drágulásáról beszélt, majd rendszeresen felrótta az EU-nak (brüsszeli bürokratáknak, politikusoknak), hogy eltávolodtak az emberektől, miközben Brüsszelt gyakran tette bűnbakká, például a költségvetési megszorítások, az Oroszország elleni szankciók vagy a migránsválság kezelése miatt. Mindezek után a római nyilatkozat kissé zavaros, túl későn jött és túl kevés. Sokkal gyakrabban és sokkal határozottabban kellene kiállni az EU – továbbá hangsúlyozottan a NATO-tagság – mellett, és civilizációs-kulturális szinten a Nyugathoz tartozás mellett. De akkor nem lehetne annyit Moszkva felé kacsintgatni (majd a hívekkel összekacsintani), diktatúrákat magasztalni Líbiától Kubán keresztül Kínáig, és folyton előhúzni a populistakártyát egyebek között Amerikát, a Nyugatot és Brüsszelt kritizálva. Valljuk meg, ezek nélkül Fico nem lenne Fico.