Fico Mečiar bőrében

A négy kormánypárt a kormányprogramban tavasszal meghirdette, mi lenne most a legfontosabb a politikában és a közéletben. A Smer, az SNS, a Híd és a Sieť szerint a leglényegesebb, hogy „a megbízható politizálásra alapozva egy új, többségi, társadalmi egyetértés alakuljon ki az ország demokratikus működéséről”, és ennek érdekében a Fico-kormány „meg akarja szilárdítani a lakosság demokratikus intézményekbe vetett bizalmát”.

Nos, ennek éppen az ellenkezője történik. A belügyminiszter körül kirobbant botrányban a Smer és Fico pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amire a kormányprogrammal kötelezte magát.

A köztársasági elnök múlt heti országértékelő beszédében azt mondta, „aligha akad itt valaki, aki elhiszi, hogy valaki csak úgy 12 millió euróval teletömött kofferrel járkál”. De akad. Az üggyel megbízott nyomozónő volt az egyetlen, aki készpénznek vette a tizenkét millió euróról szóló mesét. Illetve nem az egyetlen, mert még a speciális ügyésznek is szépen rá kellett bólintania.

Ha Fico most ellenzékben lenne, ő lenne az első, aki habzó szájjal üvöltené, mekkora vérlázító botrány, hogy a rendőrség így vizsgálja ki a belügyminiszter ügyét, aki egy szédítően jó üzletet ütött nyélbe. És percenként elmondaná, hogy a kormánynak kötelessége a szavazók demokratikus intézményekbe vetett bizalmának megszilárdítása, ezért a belügyminiszternek távoznia kell, hiszen érintett, ezért az az érdeke, hogy a Bašternák-ügyet ne vizsgálják ki rendesen.

Balszerencséjére Fico most kormányfő, ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Kaliňák távozására vonatkozó jogos követelés „az ország destabilizálására és felforgatására” tett kísérlet, és valakik „bármire képesek, hogy veszélyeztessék a küszöbön álló uniós szlovák elnökséget”.

Egyelőre Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter a bizonyíték arra, hogy kormánypozícióban is megőrizhető a józan ész. Azt mondta, Kaliňák csak akkor maradhat, „ha garantálni tudja, hogy az emberek bízni fognak a rendőrségben, és elhiszik, hogy ezt az ügyet tisztességesen kivizsgálják”. Kaliňák természetesen semmi ilyesmit nem tud garantálni, főleg nem azokban az ügyekben, amelyekben érintett.

Andrej Kiska államfő világosan és pontosan fogalmazott: csak annyira van szükség, hogy a belügyminiszter távozásával a kormány tegyen egy egyszerű gesztust, az ország egy tisztességes megnyilvánulást vár, hogy megnyugodhassanak a kedélyek, rendben, a civilizált kormányzás alapvető szabályait Szlovákiában tiszteletben tartják.

Az ilyen egyszerű és tisztességes gesztus helyett Fico a konfrontációt, a harcot választotta. A társadalom most ugyanolyan mélyen megosztott, mint Vladimír Mečiar idejében volt. Fico a hatalom harmadszori megszerzése után rekordgyorsasággal bebizonyította, hogy még a szikrája sincs meg benne mindannak, amit a kormányprogramja fennen hirdet.

Ebben a helyzetben nincs más választása egyetlen kormánypártnak, egyetlen kormánypárti képviselőnek sem, mint hogy újra eltűnődik azon, valóban akarja-e, hogy Fico módra, Kaliňák módra vezessék az országot, amely egyre inkább a mečiari időket idézi.

A szerző a Trend hetilap kommentátora