Fico és egészségügyi válságmenedzsere

Az eset egyben jól szimbolizálja, hogy a populizmus bajnokai képtelenek mit kezdeni a szlovák egészségügy problémáival. Mióta Fico első kormánya legnépszerűbb intézkedéseként nullára vitte le a gyűlölt díjak közül a legfontosabbakat, a probléma rendszeresen visszatér. A kórházak, rendelők kiapadhatatlan kreativitással eszeltek ki újabb és újabb díjakat, a minisztériumok pedig szélmalomharcot folytatnak ezzel. Hadakozzanak ellenük bárhogy is, különböző jogcímeken most az ilyen díjakból több folyik be, mint Zajac idején! Ennek a megkoronázása volt Fico egészségügyi válságmenedzserének az a terve, hogy a külön rendelési órákra érkező páciensek maximum 50, illetve (később már „csak”) 30 eurót fizessenek a kivizsgálásért. 

Fico ezt ösztönösen lesöpörte az asztalról, de a probléma ettől nem oldódik meg, az egészségügy nem ingyenes, és igenis szükség van a díjbevételekre (is). Csak jó lenne ezeket transzparens módon, törvényesen és megfizethető szinten bevezetni, vagyis Zajac-módra. Meg jó lett volna meghagyni a fizetéses időpontra való berendeléses kivizsgálás lehetőségét, amit a második Fico-kormány törölt el… Mert a mostani terv nem ezt vezette volna be újra, hanem az ellátás egy részét fizettette volna ki a pácienssel, ami alighanem törvényellenes (ahogy Rudolf Zajac exminiszter figyelmeztetett rá). 

Már csak azért is jól jönnek/jönnének a pluszforrások, mert a kormány suttyomban közpénzt akar kivonni a rendszerből: bár nem veri nagy dobra, de az állam a saját biztosítottjai (vagyis a társadalom többsége) után fizetett járulékot 4,4-ről 3,7 százalékra vinné le… Eközben a foglalkoztatottak terhei nőnének, mert eltörölnék az alacsony keresetűeknél a munkaadói járulékkedvezményt, illetve a magas keresetűeknél a járulékplafont. Meg persze kellettek volna az újabban elmeszelésre szánt díjak is. 

Közben a tavalyi év végén az állami kórházak lejárt adóssága 527 millió euró volt, pedig 2011-ben már harmadszor (és nyilván utoljára) adósságmentesítették őket, ezért logikus, hogy most várják a soron következő, maximum 585 milliósra ígért negyedik (és nyilván utolsó) állami adósságrendezést. Tragikomikus az egész, de a valóságban évente körülbelül 100 millióval nő a lejárt adósságok mértéke az állami egészségügyben – ez az elmúlt évek kőkemény tanulsága. És ott van az állami Általános Egészségbiztosító is, amely a „piac” háromötödét ellenőrzi, és a tavalyi évet „csak” 112,3 milliós veszteséggel zárta. Ez valóságos felüdülés volt az eredetileg várt mínusz után. Kíváncsian várjuk az idei adatokat… 

A Smer jelöltjei nyolc évig irányították az egészségügyet és válságba vitték azt. Ezután kinevezték Drucker miniszter urat válságmenedzsernek. Tény és való, hogy ő és csapata messze a legfelkészültebb és a leghatékonyabban igyekszik kimászni a válságból. Pedig Drucker a postától jött – ennyit arról, hogy az egészségügyet orvosoknak kell irányítani… 

Csakhogy Drucker folyton smeres ideológiai falakba ütközik: nem lehet magánosítani, nem lehet hivatalosan illetéket bevezetni, ki kell szolgálni a pártközeli érdekcsoportokat, de azért tegyétek rendbe az egészségügyet, mutassátok meg, milyen jó menedzserek vagytok. Ez így lehetetlen feladat, csak részsikereket lehet elérni, illetve látszatintézkedéseket hozni. A kérdés az, meddig lesz ez vállalható Druckernek és csapatának, hányszor nyeli még le, hogy Fico nyilvánosan feltöröli vele a padlót.