Férfias reggel

Ahogy egy férfi borotválkozik, kora reggel, abban benne van minden. Áll a mosdókagylónál, kék fürdőköpenyben, vagy derekára tekert törülközőben, csípőcsontjára simul a frottír, mint egy női tenyér. A bőre szappant lehel, esetleg fürdősót, a fogkrémtubus kupakját természetesen még nem csavarta vissza. Kis víztócsa csillogja körül meztelen lábfejét. Nem törli fel, majd felszárad. Nézegeti magát a tükörben. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem..., hogy kell-e ma feltétlenül borotválkoznom. Mert különben utálok. Végigsimítja az arcát. Még nem visszhangzik a borosta sercegése a fürdőszobában. Viszont szúr. Ha ma nem borotválkozom, holnap már nem fog szúrni. Nem fogja szúrni őt. A nőt. De az arcvizem illatát imádja. Nem csak azért, mert tulajdonképpen ő vette ajándékba karácsonyra (névnapra, szülinapra), és nem csak ő imádja. A többiek is, akikkel találkozom, a liftben, az utcán, a munkahelyen. Még a trafikoslány is, ha odahajolok cigarettáért a pici ablakához. De vissza a borotválkozáshoz. A villanyborotva természetesen megvetendő. Villanyborotválkozni reggelenként annyi, mint gyertyafényes vacsorán hamburgert rendelni. Az igazi férfi nem villanyborotvál. Az előveszi a zselét, a habzó borotvakrémet, a minimálisan dupla pengéjű borotvaéles szerszámot. A márkát most hagyjuk, ez itt nem a reklám helye. Szóval: biztos kézben a megbízható szerszám, s a férfi lentről felfelé, módszeresen, határozott mozdulatokkal kifaragja az arcát. Aztán tenyeréből arcvizet löttyint rá, illata belengi az egész lakást. A füle mellett marad némi szappanhab. Direkt nem törli le egy ideig. Elégedetten szemléli magát a borotválkozótükörben. Tessék, ma is férfi vagyok. A mű elkészült. És megoldja derekán a fürdőköpenyt vagy lekanyarítja a frottírtörülközőt. Egy pillanatra felragyog a teste. Aztán elmegy öltözködni, s nemsokára a hűvös utcára lép. Munkahelyén a reggeli kávéhoz kedvenc napilapjából szemezgeti a hírmorzsákat. Az egyikben arról olvas, hogy Valódi férfi elnevezéssel program indul kicsi hazánkban, mellyel a folyamatosan fogyatkozó és satnyuló férfipopulációt akarják megmenteni a szervezők. Merthogy egy friss felmérésből világosan kiderült, hogy „az átlag honi férfi négyszer ritkábban jár orvoshoz, mint felesége, túl sokat iszik, túl sokat dohányzik, egészségtelenül táplálkozik, túlsúlyos és folyamatosan lankad a szexuális teljesítőképessége”. A férfi azt gondolja, ez nem róla szól, mégis bűntudat fogja el, gyorsan elnyomja félig szívott cigarettáját, végigsimít borostás arcán, megszívja felbizsergő szuvas fogát, behúzza a pocakját, és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy tényleg ideje lenne már elkalapálni legalább az asszonyt. Nem csak fantáziálni minden újabb nap reggelén...