Felrobbant remények

Háborús helyzet uralkodik a Közel-Keleten is a hétvégi merényletek után. Amit külön hangsúlyozni kell: a szélsőséges palesztin terroristák brutalitása egyre elviselhetetlenebb méreteket ölt. A házi készítésű – szögekkel, vastörmelékkel teli – repeszbomba alkalmazása azt a célt követte, hogy minél több embert gyilkoljon vagy nyomorítson meg. Az időzítés hasonlóan embertelen: a merénylők tudták, hogy Jeruzsálem sétálóutcája szombaton éjszaka megtelik fiatalokkal. Nyilvánvaló a politikai időzítés is. Amint felcsillan a palesztin–izraeli megállapodás halvány reménye, a Hamász vagy valamely más szélsőséges szervezet azonnal robbant. Ez a merénylet is a békét vette célba. Van másik párhuzam is: minél jobban visszaszorult Afganisztánban a tálib hatalom, minél hatékonyabb csapásokat mértek az al-Kaidára, a palesztin szélsőségesek annál jobban fokozták az Izrael elleni támadásaikat. Ez is bizonyítja azt a tételt, hogy az iszlám terrorizmus felszámolása az arab–izraeli rendezés nélkül nem fog sikerülni. A merényletekkel Washington is kapott egy nagy pofont, hiszen a múlt hét óta két amerikai különmegbízott is ingázik a térségben. A korábbi merényletekhez képest most van egy lényeges különbség. Az USA mindig önmérsékletre szólította fel a zsidó vezetést, mondván, nem szabad a béke előtt becsapni minden kiskaput. Most ez elmaradt, Bush rábízta Saronra, hogy milyen választ ad a palesztinoknak. Nem nehéz megjósolni: a válasz főleg katonai lesz. Az USA még soha ilyen keményen nem figyelmeztette Arafatot, akinek eddig az volt a nagy szívfájdalma, hogy az amerikai elnök személyesen nem fogadta őt, Saront viszont többször is. Ki tudja, hogyan alakul a közel-keleti helyzet, ha Washingtonban is az a nézet kerekedik felül, hogy Arafat már nem tudja kézben tartani a dolgokat, hogy ha akarná, sem tudná megfékezni a szélsőségeseit. Ugyanis Arafatra és politikájára sok mindent lehet mondani, de a helyzet még mindig az, hogy ha Arafatot félreállítják, akkor nincs kivel tárgyalni. Tehát a mostani hétvégével a megbékélés esélye még halványabb lett, és fennáll a veszélye annak, hogy a makacs, kemény Saron-féle vonalat erősíti Izrael politikájában, nem pedig a Peresz külügyminiszter által szorgalmazott koncepciót. Saron még mindig hét nap nyugalmat követel ahhoz, hogy egyáltalán hajlandó legyen a tűzszüneti tárgyalások felújítására. Ennyit a Hamásztól és a hasonszőrűektől talán soha nem fog kapni, így a kétféle szélsőségesség egymást erősíti.