Felesleges energiaszámla-káosz

A sikerélmény azonban nem tartott sokáig, ugyanis az év első napjaiban a kisvállalkozók egy része kézhez kapta energiaszolgáltatóitól az új előlegszámlákat, melyek gyakran az előzők többszörösére szóltak. A közösségi hálózatok korszakában a kisvállalkozók dühe nagyon gyorsan terjedt, és nem kellett sok idő ahhoz, hogy az ellenzéki politikusok is rátaláljanak a témára, mely rendkívül jó muníciót szolgáltatott a kormány tehetetlenségének újabb kritikájára.

Mint olyan gyakran az elmúlt években, az ellenzéknek most sem kellett magát különösebben megerőltetnie, a kormánypárti politikusok öndestruktív hajlamai ismét a felszínre törtek. Eduard Heger látványosan rosszul mérte fel a közhangulatot, amikor a hétvégi rádióinterjújában szerencsétlen megfogalmazással a vállalkozókat okolta a magas előlegszámlák problémájáért. Az interjú utáni közfelháborodást látva a kormányfő próbálta menteni a menthetőt, de már késő volt. A témából nem maradhatott ki Igor Matovič sem, aki Karol Hirman gazdasági minisztert tette meg bűnbakká – kihasználva erre ennek külföldi üdülését is. A politikai adok-kapokba beszállt Richard Sulík is, aki szintén a jelenlegi gazdasági minisztert támadta meg ennek dilettantizmusa miatt, miközben nem felejtette el kiemelni azt, hogy ennek elődjeként ő mennyit tett az energetikai problémák megoldásáért. Az ellenzéki politikusoknak mindeközben csak annyi dolguk volt, hogy a témát meglovagolva ismételten emlékeztessék a lakosságot a kormány cselekvőképtelenségére és a küszöbön álló népszavazásra.

A kormány javára kell írni, hogy magát a magas előlegszámlák problémáját végül gyorsan rendezte. A szabályozott árakért energiát vásárló kisvállalkozók új előlegszámlákat kapnak szolgáltatóiktól, melyek már az elfogadott árplafonokat tükrözik. Ez azt jelenti, hogy ha a villamos energia ára meghaladja a megawattóránkénti 199 eurót, a földgáz pedig a 99 eurót, a többletköltségeket a szlovák kormány teljes egészében magára vállalja. Ez több mint az eredetileg beharangozott 80 százalék, amit a kisvállalkozók esetében a kormány bocsánatkéréseként is lehet tekinteni a kialakult helyzetért.

A szabályozott árakért vásárló kisfogyasztók gondjait ezzel egyelőre megoldottnak lehet tekinteni, de a mindeközben kialakult rossz szájíz megmarad. Lehet vitatkozni azon, hogy a kialakult helyzetért ki a felelős, de tény az, hogy elkerülhető lett volna, hogy a rendkívül magas előlegszámlák eljussanak a kisvállalkozókhoz. Nyilvánvaló, hogy az állami költségvetés elfogadásának a késése nagy szerepet játszott abban, hogy a megoldások implementálása késett, de megfelelő kommunikációs politikával a kormány elkerülhette volna a kialakult helyzetet. A nem megfelelő kommunikációért elsősorban a gazdasági minisztérium a felelős, amit maga Karel Hirman gazdasági miniszter is elismert.

Csak remélni lehet, hogy a kormány tanult az esetből, és ha még az elkövetkező hónapokban is pozíciójában marad, empatikusabban fogja kezelni a vállalkozói szféra magas energiaköltségeit. Ahogy láttuk, ez egy politikailag robbanékony téma, melynek komoly gazdasági hatásai is lehetnek. A kormánynak az ipari nagyfogyasztók helyzetének kezelésében van javítási lehetősége, ezek ugyanis rendkívül elégedetlenek az eddig bemutatott kompenzációs programokkal, melyek esetükben a magas energiaárak által okozott problémákat csak kismértékben kezelik.