<p>Elég ránézni az életrajzára és eddigi közszereplésére és összevetni a térségbeli tapasztalatokkal: borítékolható, hogy ennek nem lesz jó vége.</p>
Ezért kell félni Babištól
A kérdés az, hogy várhatunk-e jót egy olyan embertől, aki a kommunista párt tagja volt, a pártállami titkosszolgálat ügynöke, vagyonának alapjait a Mečiar-korszak privatizációja során alapozta meg, ahogy akkor a többség, csalással. Többszörös összeférhetetlenség áll fenn az esetében mint nagyvállalkozó (Csehország második leggazdagabb embere) és politikus (pénzügyminiszter, és ezentúl alighanem kormányfő), és mint politikus és médiamágnás között. Pártja első kongresszusán a küldöttek 99%-a szavazott arra, hogy ő legyen a pártvezér. ANO nevű mozgalma valójában a korábban a közvetlenül tulajdonában álló cégre (Agrofert holding) emlékeztet, nem egy politikai pártra, és így is kezeli. Több céges alkalmazottja rendre feltűnt pártjában, a (cégei és a közszféra közötti) forgóajtó miniszterelnöksége esetén alighanem rakétarajtot vesz. Csalás (az ún. Gólyafészek-ügy) miatt nyomoz ellene a cseh ügyészség és vizsgálódik az unió csalásellenes hivatala (OLAF) is. Szóval mi jót várhatunk egy ilyen politikus-nagyvállalkozótól? Alighanem semmit.
Egyik munkamódszere a hazugság (akárcsak egykor Mečiarnak). Hazudik, amikor azt állítja, nem volt ügynök, amikor azt mondta, nem fog beavatkozni az általa birtokolt újságok napi irányításába (Lidové noviny, Mladá fronta Dnes), amikor úgy tesz, mintha a kommunizmusban teljesen természetes dolog lett volna kereskedelmi képviselőként külföldön dolgozni (ráadásul nem a szocialista táborba tartozó országban). Szinte biztosan hazudik, amikor azt mondja, többé nincs köze az Agrofert holdinghoz, mert azt egy alap kezelésébe ruházta át (de alighanem továbbra is ő irányítja, és bármikor visszaveheti tulajdonába). És végül akkor is hazudik, amikor az ellene bármilyen módon fellépőket egy nagy, a hagyományos politikai elit által szőtt összeesküvés részeként láttatja, ideértve az OLAF-ot meg a szlovák Alkotmánybíróságot is.
Egyébként hamis az a kép is, amelyben magát a régi korrupt rendszerrel szembeni lázadónak állítja be: Babiš valójában mindig is a rendszer fő haszonélvezői közé tartozott, a kommunizmusban meg utána is.
Paranoid világképében hasonlít az összes többi térségbeli populista, autoritatív hajlamokkal rendelkező vezetőre. Valószínűleg pontosan azt próbálja majd tenni, amit ők. Megpróbál leszámolni ellenfeleivel, leállítani az ellene folyó vizsgálatokat, büntetlenséget biztosítani magának, kiiktatni a vele szemben kritikus újságírókat. Ugyanúgy, mint a többiek, az igazságszolgáltatás, a közmédia és a független médiák elfoglalásával, ellehetetlenítésével. És ezzel ugyanúgy alááshatja a demokrácia alapjait Csehországban, mint történt a többi szomszédos országban. Hogy ez mennyire sikerül, az nem az ő akaratától függ, hanem az ellenállás (koalíciós partnerek, ellenzék, intézmények, civil társadalom) erejétől.
Ha vannak olykor Babišnak konkrét elképzelései (mert többnyire nyilvánosan nincsenek), akkor azok jó része is ugyanebbe az irányba mutat. A szenátus megszüntetésével és a képviselőházban a többségi egyéni választókerületes rendszer bevezetésével azt üzeni: egypárti kormányzásra vágyik olyan hatalommal, mint Orbán és Kaczyński. Az, hogy gyakorlatilag nincs programja, erősen emlékeztet Fico meg Orbán pártjára, és akkor is déjà vu érzésünk támad, amikor azt látjuk, támogatóinak nagy része mennyire vakon követi. Pedig a fent leírtak nyilvánosan is ismert dolgok, csak az nem látja az igazságot és a veszélyt, aki nem akarja.
A térségbeli tapasztalatok (Fico, Orbán, Kaczyński hatalomra kerülése után történtek) alapján csak az a kérdés, mennyire romlik a helyzet (demokrácia, jogállam, piacgazdaság) Csehországban, ha Babiš kormányt alakíthat.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.