Ezerarcú populizmus

Ugyanaznap Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke és felesége a kamerák előtt ropta a táncot két birodalmi rohamosztagossal és egy csipogó robottal a Csillagok háborújából. 

A populizmus egyfajta kivédhetetlen vádként szolgál a mai médiában, ezzel a jelzővel illetjük azokat, akik a szakmaiság látszatát is mellőzve minél szélesebb réteget szeretnének a mondanivalójukkal megszólítani. A politikusra aggatott populista jelző ma egyértelműen negatív kicsengésű, azt jelzi, hogy nem érti a dolgát, ezt ellensúlyozandó bármilyen módszerrel igyekszik szimpátiát kelteni. Nálunk kijutott ebből Robert Ficónak, Igor Matovičnak, vagy Boris Kollárnak, jobbára mentesült ez alól a két Dzurinda-kormány, illetve a jobboldali ellenzék.

Eközben az újvonalas politikában a populizmus vádja egész egyszerűen értelmezhetetlen: aki jól csinálja a dolgát és tömegeket tud megszólítani, az legalább annyira köszönheti a népszerűségét az egyértelműen populista húzásoknak, mint a szakmai érveknek. Ennek szlovákiai mestere Andrej Kiska államfő, aki minden hónapban szétosztja elnöki fizetését, továbbá az elsők között videózta le és tette fel a szociális hálókra, amint egy vödör jeges vizet zúdít magára (tegyük hozzá, jótékonykodás céljából). De nem ő az egyetlen. A teljesség igénye nélkül: Bugár Béla rendszeresen fotózza magát, amint metszi a szőlőt, vagy a háziállataival foglalkozik, Richard Sulík egy korábbi kampány során szuperhősjelmezben pózolt, Alojz Hlina a trágyakiborítás hagyományát ápolja. Ehhez képest Robert Fico populizmusa a nőnapi virágokkal és a kamerák előtt bemutatott fekvőtámaszokkal egyenesen avítt és régimódi. 

A módszerekben már rég nincs különbség a pártok között, szakmaisággal nem lehet választókat nyerni – nem véletlen, hogy a legunalmasabb, láthatatlan, de kétségkívül hagyományos politikai párt, a KDH kipottyant a parlamentből. 

Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs különbség jó és rossz politikus között, de a populizmus vádját lassan ideje elfelejteni olyan közegben, ahol egy vicces videó többet ér három óriásplakát-kampánynál. A legújabb választóvonal nem a populisták és a szakpolitikusok között húzódik, hanem a hitelesnek ható, valamint a hiteles személyiségek között. Elég baj, hogy egy-egy vicces videó vagy megnyilvánulás éppen ezt a különbséget tudja elfedni.