A történészeknek megvan az az előnyük az újságírókkal szemben, hogy az idő múlása olyan perspektívát kínál a számukra, ami az azonnali határidőkkel dolgozók számára elképzelhetetlen. Ám 2023 hamarosan véget ér, ami azonnali határidőt jelent, ha az esztendő összefoglalását tűzzük ki célként magunk elé. Lehet, hogy az „instant történelem” oximoron, de megéri az erőfeszítést, különösen egy olyan évben, amelyre a háborús konfliktusok miatt fogunk emlékezni.
2023: háború és egy kevés béke
Elsősorban két háborút kell megemlítenünk. Az első Oroszország folyamatosan tartó agressziója Ukrajnában. Míg Ukrajna továbbra is kitartott az orosz erőkkel szemben, és továbbra is életképes, független ország maradt, amely területének nagyjából 80%-át ellenőrzi, a várva várt ukrán ellentámadás kevés eredményt hozott. Mindent egybevetve ennek a költséges háborúnak a második évét nem az jellemzi, mi változott a csatatéren, inkább az, ami nem; a térkép hasonlóléppen néz ki decemberben, mint januárban. Eközben viszont megjelent néhány repedés Ukrajna támogatói bázisában – mind Európában, mind az Egyesült Államokban.
A másik háborút a Hamász indította Izrael ellen október 7-én. Az izraeli hírszerzést és védelmet meglepve a Hamász brutális terrortámadásaiban több mint 1200 embert ölt meg, további 240-et pedig túszul ejtett. Az áldozatok többsége civil volt.
Izrael a Hamász felszámolását tűzte ki célul, és azóta is hevesen támadja Gázát, először légi úton, majd szárazföldi offenzívát indítva. A csapások eredményeként eddig közel 20 ezren haltak meg, és csaknem kétmillióan kényszerültek elhagyni otthonaikat. A háború harmadik hónapjában járunk, és semmi jel nem mutat arra, hogy közeledne a vége. Ha és amikor ez mégis bekövetkezik, valószínűleg Gáza izraeli megszállása jelenti majd a folytatást, de hogy ez mit takar, nem tudni. A béke és a palesztin állam kilátásai távolibbnak tűnnek, mint valaha.
Nem meglepő, hogy korunk legfontosabb kétoldalú kapcsolata, az Egyesült Államok és Kína közötti viszony 2023-ban is uralta a híreket. Az év azzal kezdődött, hogy egy kínai kémballon repült el az Egyesült Államok felett, amit végül kilőttek. A kapcsolatok fagyosak voltak, egészen addig, míg nyáron meg nem újultak a magas szintű tárgyalások, ami aztán Joe Biden és Hszi Csin-ping novemberi San Franciscó-i találkozójához vezetett.
Mindkét elnök nyugodtabb kapcsolatot szeretne, bár nagyon eltérő okokból. Kína a gazdasági kapcsolatok javulását reméli, míg az Egyesült Államok szeretné megakadályozni, hogy Kína a Tajvani-szorosban vagy a Dél-kínai-tengeren keltsen feszültséget, illetve adott esetben az Oroszországnak nyújtott katonai segítséggel fokozza a globális turbulenciát. Mindaddig, amíg napjaink égető kérdéseinek megközelítésében nem jutnak közös nevezőre, a két nagyhatalom kapcsolata a legjobb esetben is ingatag marad.
Ennek ellenére fontos kitérni két dologra, ami nem következett be 2023-ban. Nem volt olyan tajvani válság vagy incidens, amely konfliktust provokált volna Kína és az Egyesült Államok között. Kína azzal zárta az évet, hogy elsősorban a gazdaságára összpontosított, és megkezdte a szükséges átmenetet a belföldi kereslet által vezérelt növekedés felé. Tekintettel arra, hogy a kínai háztartások hajlamosabbak megtakarítani, mint költeni, ez nem lesz könnyű átállás.
A tajvanin kívül elmaradt az észak-koreai válság is. A szakértők által széles körben megjósolt hetedik nukleáris kísérlet nem valósult meg. Hogy Kim Dzsongun ebben a kérdésben miért viszakozott, nem világos, de az egyértelmű, hogy Észak-Korea tovább növelte nukleáris és rakétaereje mennyiségét és minőségét, sőt alkotmánymódosítással biztosította azok további fejlesztését.
Ide tartozik, hogy elmaradt még egy esemény: Dél-Korea, Japán és az Egyesült Államok továbbra sem adott összehangolt választ ezekre a fejleményekre, bár Amerika megpróbálta eloszlatni Dél-Koreában a kiterjesztett elrettentés megbízhatóságával kapcsolatos növekvő aggodalmakat.
2023 az eddigi legforróbb évként is az emlékezetünkbe égett. A világ politikai és gazdasági vezetői, befolyásos lobbistái és aktivistái Dubaiban gyűltek össze az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáján (COP28). Ám a vállalt erőfeszítések és a probléma sürgőssége közötti aránybeli eltérés nagyon is aggasztó kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a világ hajlandó-e összefogni annak megoldására, ami az évszázad meghatározó kihívásának bizonyulhat.
A mesterséges intelligencia áttörést ért el 2023-ban, és a széles nyilvánosság transzformatív technológiaként tekint rá. Néhány tétova lépés történt ugyan a szabályozás terén, de az AI gyorsabban fejlődik, mint ahogy a kormányok felfoghatnák a következményeket, és a döntéshozók óvakodnak attól, hogy betiltsák a potenciálisan előnyös alkalmazásokat. Ennek eredményeként a világra valószínűleg nagyobb hatással lesz a mesterséges intelligencia, mint amennyire a világ hatni képes a mesterséges intelligencia fejlesztésére.
A politikai jelenségek között a populizmus maradt az év hívószava. A politikai outsiderek, vagy az outsiderként viselkedő insiderek jó évet zártak. Ezt láttuk Indiában, ahol a kormányzó párt megőrizte hatalmát, és ezt Argentínában, Hollandiában és Szlovákiában, ahol változást hoztak a választások. Objektív körülményeiktől függetlenül: több a frusztrált és pesszimista, mint az elégedett és optimista ember.
De nem szeretnénk lehangoló tényekkel zárni ezt az összegzést. Az amerikai gazdaság ritka fénylő pont volt 2023-ban: az infláció a folyamatos gazdasági növekedés mellett csökkent. Az év minden idők csúcsa közelében zárult a tőzsdéken, mivel a befektetők abban bíztak, hogy az inflációt recesszió kiváltása nélkül lehet csökkenteni.
Az úgynevezett lágy landolás kilátásai kimondottan jónak tűntek.
Az év legmeglepőbb fejleménye címére Japán és Dél-Korea közeledése tarthat számot. Némi kreatív amerikai diplomácia segítséggel, valamint Jun Szok Jol dél-koreai elnök és Kisida Fumio japán miniszterelnök politikai kockázatvállalási hajlandósága révén a kétoldalú kapcsolat szorosabbá vált, mint a második világháború vége óta bármikor. Egy olyan világban, amely a háború valóságára emlékeztet bennünket, megnyugtató volt látni, hogy ez a két korábbi ellenség új korszakba lépett. Pozitív eredmények még mindig lehetségesek.
Richard Haass
A szerző a New York-i székhelyű Council on Foreign Relations emeritus elnöke, korábban az USA külügyminisztériumának politikai tervezési igazgatója volt
©Project Syndicate
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.