Európai szökőárveszély

Egy éve annak, hogy karácsony másnapján gyilkos cunami söpört végig az Indiai-óceán partvidékén, amely emberéletben és anyagi javakban hatalmas pusztítást okozott. A szökőár újra felhívta a világ figyelmét arra, hogy civilizációnk mennyire védtelen a természet tomboló erőivel szemben. A természeti csapást követően nemzetközi összefogással megindult egy cunamifigyelő- és -riasztó rendszer kiépítése az Indiai-óceánon. Ennek keretében olyan, érzékelőkkel felszerelt bójákat telepítenek Szumátra partjai elé, melyek nyomon tudják majd követni a tengerszint változását, illetve a víz felszínén és a mélyebb rétegekben lejátszó folyamatokat. A munkálatokat az Intergovernmental Oceanographic Commission (IOC) párizsi központjából irányítják. A tervek szerint közel 23 mérőállomás telepítése történik meg. A teljes rendszer várhatóan 2008-ra készül el.

Jelenleg egyedül az Amerikai Egyesült Államok rendelkezik a Csendes-óceánon olyan cumamifigyelő rendszerrel, amely idejében képes riasztani a veszélyeztetett partvidék lakosságát. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a világ többi részét is meg kellene védeni a szökőárak pusztításaitól. A fokozottan veszélyeztetett területek közé sorolják Európát is. Noha itt jóval nagyobb az esélye pusztító szökőár létrejöttének, mint az Indiai-óceánon, Európa partjai előtt mégsem épült ki olyan nagy kiterjedésű riasztórendszer, amely képes lenne az ilyen eseményt előrejelezni. Egyedül a Sztromboli szigetét körülvevő tengerrészt figyeli egy lokális hálózat, amit a 2002-es földcsuszamlást követően létesítettek.

Az öreg kontinens partvidékének védelméről szervezett konferenciát az IOC november végén Rómában, az érintett kormányok és független szakértők meghívásával. A résztvevők elfogadtak egy határozatot, melynek értelmében korszerűsítik és kiterjesztik a régióban található földrengésfigyelő rendszereket. Megteremtik ezek összeköttetését, és biztosítják az általuk továbbított információk hozzáférhetőségét minden érintett számára. Napirendre került a korábban már Európa partjai elé tervezett szökőárriasztó rendszer kérdése is. A résztvevők támogatták a korszerű műszerekkel ellátott óceáni bóják telepítését, ugyanakkor nem született döntés arról, hogy olyan mélytengeri nyomásérzékelőkkel is felszereljék ezeket, melyek az előrejelző rendszer fontos részét képezhetnék.

Belegondolni is rossz, hogy milyen pusztítást okozna napjainkban egy, a történelmi időkben lejátszódó szökőárhoz hasonlatos kataklizma, amikor a kontinens lakosságának jelentős része a sűrűn beépített tengerparton él. A kockázatot növeli, hogy mind a Földközi-tenger, mind az Atlanti-óceán medencéjében számos olyan tektonikailag aktív terület található, ahol gyakoriak a földrengések, a vulkanizmus (beleértve a tenger alatti vulkánokat is), a beszakadások, vetődések és földcsuszamlások, melyek a leggyakrabban szerepelnek a szökőárak kiváltó okaként. A tavalyi pusztító cunamit okozó földrengést már órákkal korábban érzékelték az Indiai-óceánon. Európa esetében a sokkal kisebb távolságok miatt jóval kevesebb idő áll rendelkezésre, hogy riasszák a lakosságot. A Földközi-tenger medencéjében egy szökőár percek alatt pusztítaná végig a partvidéket. ĺgy az IOC szerint Európának egy olyan előrejelző rendszerre lenne szüksége, amely teljesen automatizált és másodpercek alatt képes az eseményt észlelni, beazonosítani, és az érintett területeket riasztani. Jelenleg a régióban működő földrengésészlelő hálózatban ez a folyamat 15 percet vesz igénybe, amely túl hosszú ahhoz, hogy elegendő idő maradjon a veszélyeztetett partvidék lakosságának kiürítésére.

CUNAMIK AZ ÖREG KONTINENSEN

Európa történetében mély nyomokat hagytak a pusztító szökőárak. 3500 évvel ezelőtt a földközi-tengeri Théra szigetén található Szantorin vulkán hatalmas kitörését földrengések és pusztító szökőár kísérte. Egyes kutatók szerint ez a kataklizma közel 100 ezer ember halálát okozta. Jóval elevenebben él az emlékezetben az a szökőár, amely 1755. november 1-jén romba döntötte Lisszabont. Erejére jellemző, hogy 60 ezer ember halálát okozta, és a portugál főváros jelentős részét a földdel tette egyenlővé. A cunami útvonalát Amerika keleti partjaitól egészen Norvégiáig nyomon lehetett követni. (o-o)