Európai illemhely

Sürget a Történelem, sietnem kell e (beismerem, vicinális) helyzetjelentés megírásával. Egy hét múlva, az unió büszkeségtől dagadó keblű polgáraként talán már rühelleném bevallani, hogy közvetlen környezetemben naponta tapasztalom, amit tapasztalok.

Feleségemmel, három kutyánkkal (Morzsa, Tasziló, Archibald) már legalább hét éve, nyolc és tíz között minden reggel ott sétálunk a gútori Duna-parton. Egy ilyen kirándulás maroknyi tablettánál többet lendít az ember egészségén. Kutyafuttatás közben gyakran elhúz felettünk egy-egy helikopter. Mondják, akik tudják, hogy utasai magas rangú állami funkcionáriusok, akik magas rangú külföldi állami funkcionáriusokat vendégül látva bemutatják a „Bős-Nagymarost”. Mi barátságosan integetünk a gépmadárnak, a pilóta pedig néha veszi a lapot, és visszaköszön: megbillenti a gépet. Ilyenkor beindul a fantáziám, és elképzelem, hogy a szlovák miniszter büszkén mutogat a gútori Duna-part környékére. Mutatja, hogy a leendő strand számára kialakított részen gyermekjátszótér van, homokozóval és hintával. Ha alacsonyan húz el fölöttünk a gép, az ivókút is felfedezhető. Igaz, egyszerű csappal működik, de a töltés gerincére aszfaltozott kerékpárúton közlekedő turisták kiszáradt torkának enyhet ad. Ez igen! – bólint a brüsszeli vendég – ez már majdnem európai színvonalú turisztikai infrastruktúra. A túrázó biciklisták számára fazsindellyel fedett pihenőhelyet építettek, padokkal, asztalokkal. És ami már szinte mindennek a netovábbja: a gát alatt, a Gútor felőli oldalon takaros zöld építmény áll; ha történetesen király látogatna el ide, e házacskába még ő is gyalog tenné meg az utat. Helikopterből nézve a gútori Duna-partra már mindkét lábbal betoppant Európa. Közelről nézvést azonban, ahogy egykor szoktuk volt mondani, vannak még problémák. Március végén éppen azon örvendtünk, hogy a régi töltéstől nem messze egy napsütötte zugban ismét nyílni készül az ibolya. Aznap láttam meg, hogy előző reggel óta valaki tőből letörte az ivókút csapját. Mennyit adhat a fémhulladékgyűjtő fél kiló bronzért? Semmit se adott, a csap a parton hevert. Letöréséből krajcárnyi haszna se volt senkinek. A nyitnikék aznap csipogta el először, hogy itt a kikelet, amikor észrevettük, hogy valaki a pihenőhely zsindelyéből rakott tábortüzet. Két nappal később miszlikre törve találtuk a pihenőhely egyik (odabetonozott) padját. Aznap pedig, amikor a kakukk először megszólalt, hétrét görbítve a homokozó melletti hinta összes ülését. A szemetesládát tartóoszlopával együtt tépték ki helyéből. Noha sem én, sem más soha nem vette igénybe a zöldre festett árnyékszéket, nem minden büszkeség nélkül tekintettem erre a tájbútorra. Nem kis erőfeszítésembe került, de még Taszilót is sikerült leszoktatnom arról, hogy oda-vissza menet, hátsó lábát magasra emelve tudtára adja Gútor összes kutyájának: „itt jártam!” Az illemhelyet, kb. egy hete, felborítva találtuk. Két nappal később valaki talpára állította. Tegnap reggel ismét oldalára döntve találtuk.

Egy hét múlva büszkén mondhatjuk: EU-polgárok vagyunk.