Etnikai, polgári

Az MKP a három szavazáson sikeresen biztosította továbbélését 2012-es, sorozatban második országos választási fiaskója után is. A párt ugyan érzékeny veszteségeket szenvedett el a megyei és az európai szinten is, voltak viszont szimbolikus győzelmei – elsősorban Berényi nagyszombati teljesítménye, illetve az, hogy a párt a legutóbbi voksoláson több szavazatot kapott a rivális Hídnál. Az MKP karakán lépése Bárdos Gyula államfői jelölésével megmozdította a párt struktúráit és holdudvarát, mindazonáltal megmutatta az MKP, mint idea határait is: a magyarokat megszólító ellenjelölt nélkül sem sikerült maga mögött integrálnia a szlovákiai magyarság egészét. Az MKP így egy etnikai politizálást bemutató erő maradt, amely azonban az általa képviselni kívánt etnikumnak csak egy részét képes megszólítani. Bár a Híd az említett választásokon sikeresen megvetette a lábát olyan helyeken is, ahol eddig nem volt jelen – a legfontosabb talán az Európai Parlament –, de a pártban nem volt elegendő erő, hogy délen jobban teljesítsen riválisánál. Mindazonáltal a Híd ma is a korábbiakhoz hasonló arányokban tudja hozni a magyar és szlovák szavazók és politikusok elegyét, ami egyedülállóvá teszi a politikai palettán. A párt jelentősebb ideológiai változásokon ment át, mint az MKP: multietnikus erőből polgárivá igyekszik átformálni magát, s ez mélyebb és erőteljesebb jelenlétet feltételez az északi régiókban, valamint nagyobb odafigyelést kíván az országos szintű témákkal kapcsolatban. A Híd Lucia Žitňanská bevonásával pedig talán végre megtalálta azt a személyt, aki szlovákként hasonló húzónév lehet északon, mint Bugár Béla délen. Itt tartunk ma: a két párt tovább vívja harcát a magyar szavazók kegyeiért, és ebbe eddig jelentős mértékben sem a szlovák pártok, sem a „harmadik erő” (az új kereszténydemokrata párt) nem tudtak epizódszereplőnél komolyabban beleszólni. Ráadásul a választási eredmények és a közvélemény-kutatások azt mutatják, csökken a mozgás a két párt tábora között, és inkább az a döntő, hogy melyik tudja jobban mobilizálni a híveit. Alacsony részvételnél (mint az európai választások) rendre az MKP a nyerő, magasabbaknál inkább a Híd erősebb. Úgy tűnik, a 2009 után kialakult szlovákiai magyar kétpártrendszer legalább a 2016-os parlamenti választásokig (vagy még tovább) nem változik. Ez nem csupán elitjei személyi összetételéből következik, hanem a két olyan, egymástól eltérő vízió – az etnikai politizálás és a polgári politizálás – megjelenítéséből is, amelyekkel szavazóik tisztában vannak, és amelyek között csökkenni látszik az átjárás esélye.