„Eskü, hogy ő szót’ be!”

Az október 29-i önkormányzati választás rekordszámú roma polgármestert eredményezett Szlovákiában, összesen 52 településen. Volt, aki örült, de akadt olyan is, aki egy egész komoly kis polgári lázadást indított. Žehra községében történt a napokban, hogy az újonnan megválasztott polgármester és az előző vezető között szóváltás történt, majd odáig fajult a történet, hogy a lakók vasvillákkal és botokkal szerették volna meglincselni az újdonsült irányítót.

Jozef Mižigár a családjával kénytelen volt az erdőn át menekülőre fogni. A polgári engedetlenség odáig fajult, hogy a helyszínre rendőröket és kommandósokat kellett kivezényelni, akik egészen reggelig tartották a frontot, hogy minden békében maradjon. A következő hetekben bizonyosan számtalan feljelentés fog születni az ügyben, és a korábban már egy cikluson át uralkodó polgármester a Legfelsőbb Bírósághoz szándékozik fordulni, mivel elégedetlen a szavazatokkal. Lehet amúgy, hogy ez egy családi balhé? Jozef Mižigar összesen 462 szavazattal nyerte meg az idei választást, őt pedig Marián Mižigar követte 429 vokssal. Már csak a vezetéknevekről felsejlik, hogy itt bizony valami más is lehet a háttérben, nem csak a „zsíros bödön”. A korábbi hírek arról számoltak be, hogy az egész vita a temetőben kezdődött, ahol az alulmaradt jelölt családja az elődeik sírjánál ígérgette, hogy megölik az újdonsült „vezért”, miközben iszogattak. Tényleg nincs jobb hely az iszogatásra, mint egy temető?! Értem, persze, halloween is volt, de hát ilyenkor csak cukorkát szoktak osztani a gyerekeknek. Bár ki tudja, itt talán rumos csokoládé volt – a korra való tekintettel. Az egész olyan, mint egy Marvel-univerzumos low-budget show: Žehra Kapitány – Polgárháború.

Félre a tréfával! Határozottan kijelenthetjük, hogy az utóbbi időben a romákkal való együttélés vagy együttműködés számtalan településen normalizálódott Szlovákiában. Igaz, lehet, hogy csak a média aktuális álláspontja láttatja ezt a képet, hiszen az utóbbi időben inkább a homoszexualitás és a migránsok kerültek terítékre, mintsem a különböző nemzetiségek. Általánosságban viszont azt látjuk, hogy a kisebbségek működése többnyire zökkenőmentes, ezt bizonyíthatja akár a fentiekben említett rekordszámú választás is, viszont mindig akadnak kivételek. A probléma ott kezdődik, hogy az ország kilencven százaléka a negatív kivételeknek köszönhetően megint elsősorban a romák problémás oldalát fogja látni, és nem az úgynevezett „megváltás-történeteket”.

Az ember természetéből fakadóan előítéletes lény. Sok pszichológiai elmélet született a témában, miszerint ez az uralmi viszonyokból vagy a társadalmi helyzetekből fakad, netán a szocializációnak köszönhetően alakul így, de egy bizonyos, hogy ez belénk van kódolva. Ha az ember számtalan forrásból kapja ugyanazt a félrevezető információt, akkor akarva-akaratlanul is a gondolkodásában kialakul egy bizonyos séma, amit a hasonló helyzetekre kezd el applikálni. Jelen esetben is valószínűleg ez fog történni, csak ugye más kontextusban.

A roma vezetők többsége szeretne fejlődni, szeretné megmutatni, hogy bizony ők is talpraesettek, képesek keményen és becsületesen dolgozni, de az ilyen „kis incidensek” teljesen felboríthatják az eddigi munkájukat. Csak azért szeretne végezni egyik a másikkal, mert épp nem került most hatalomra?! (Talán van egy kis személyes konfliktus is a háttérben...) Ennek eredményeként fellázadt a kis közösség, üldözték egymást, romboltak és garázdálkodtak, a média pedig ezt közvetíti mindenkinek. Nem azt fogjuk látni, hogy igenis végre bizonyítani akarnak, hanem azt, hogy még ebben a helyzetben is rongálnak. Az összefogás és egymás segítése helyett az önös érdekek lesznek úrrá. Kész, vége, megszületett az országos ítélet. Lehet, hogy a negatív reklám is reklám, de ebben az esetben nem biztos, hogy a többi társpolgármester örülni fog.