<p>Múlt héten hirdetett ítéletet a bazini Speciális Bíróság a már egy évtizede csak faliújságtenderként emlegetett ügyben. Hogy lehetséges, hogy az első Fico-kormány számtalan közbeszerzési botránya közül csak ennek a szereplőit ítélték el? – óhatatlanul ez a kérdés vetődik fel, ha elolvassuk az ítélet indoklását, mi alapján jutott a bíróság arra a nálunk ritka megállapításra, hogy itt valóban „bűncselekmény történt”. </p>
És a többi érinthetetlen?
Hiszen ha csak futólag vetjük össze, hogyan vitték véghez ezeket a közbeszerzési csalásokat az állami pénzekkel, akkor is nyilvánvaló, hogy a többi botrány szereplőit is hosszú évekre leültetnék, csak valahogy bíróság elé kellene állítani őket.
„A közbeszerzési eljárás során a vádlottak tudatosan megszegték az előírásokat, azzal a céllal, hogy egy bizonyos konzorciumot haszonhoz juttassanak. Bűnösségükkel kapcsolatban a bíróságnak nincsenek kételyei” – ezt a bírói tanács elnöke, Ružena Sabová jelentette ki az ítélethirdetésekor az SNS két volt miniszteréről. Csakhogy nem ez volt az egyetlen ilyen közbeszerzési versenypályázat, számtalan tenderről kijelenthető ugyanez, ezért a friss ítélet fényében nézzünk meg újra közülük legalább kettőt. Az elektronikus útdíj bevezetésére kiírt állami pályázatra négy cég jelentkezett – hármat különféle indokokkal kizártak. Ennek köszönhetően egy olyan cég nyert, amelynek az állampolgárok 221 millió euróval többet fizettek ki az útdíjrendszerért, mintha a kedvezőbb ajánlatot tevő cég nyert volna. És nem a gonosz újságírók állítják ezt, hanem az Európai Bizottság, amely megállapította, hogy a pályázat átláthatatlan volt, a kizárt cégeket pedig diszkriminálták. A 2009-ben elkészült jelentés kimondta, hogy „Szlovákia megsértette az alapvető pályázati szabályokat a jelentkező cégek kizárásával, majd a győztes kihirdetése után a pályázati szerződés utólagos többszöri módosításával”. Ha rendőrség és az ügyészség ugyanúgy végezte volna a dolgát, mint a faliújságtendernél, akkor itt is ugyanarra a megállapításra juthatott volna a bíróság: „a közbeszerzési eljárás során a vádlottak tudatosan megszegték az előírásokat azzal a céllal, hogy egy bizonyos konzorciumot haszonhoz juttassanak”. Csakhogy ez az ügy el sem jutott a bírósági szakaszig, és ugye, ha nincs, aki vádat emeljen, akkor nincs vádlott sem.
Ugyanez történt a kvótabotránynál: az állam maga is eladhatta volna felesleges szén-dioxid-kibocsátási kvótáit, de egy közvetítőt bízott meg, az Interblue Group társaságot (garázscéget). Az állam így 75,75 millió eurót kapott a kvótákért, és az Interblue szépen eltett 50 milliót. Erre az ügyre is érvényes, hogy a minisztériumi illetékesek egy csomó előírást és szabályt megszegtek, hogy a közvetítő cég 50 millióval meglophassa az államot.
A bírónő azt is kijelentette a két elítélt miniszterről, hogy „politikai védelem alatt álltak, ezzel lehetővé vált, hogy bűncselekményt kövessenek el, és meg voltak győződve róla, hogy érinthetetlenek”. Az egyetlen eltérés a Fico-kormány többi botrányától az, hogy azok elkövetői még mindig politikai védelem alatt állnak, és ők egyelőre valóban érinthetetlenek.
A szerző a Trend hetilap kommentátora
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.