És a miniszterelnök?

A kérdés egyáltalán nem mellékes, a Smer-SD one man show. Nem annyira, mint amennyire a HZDS volt annak idején, de mégis. A kifelé nagyon is egységes kormányzó pártnak igenis vannak frakciói, érdekcsoportjai, nem is akármilyenek, s azok összefogása, összetartása a karizmatikus alapító és azóta vezető pártelnök nélkül nagyon nehezen elképzelhető. Persze, egy olyan párt, mint amilyen a Smer, nem engedheti meg magának a luxust, hogy elnöke csak úgy, hűbelebalázs módján jelölje magát egy másik, hatalmi szempontból kevésbé jelentős, mégis fontos pozícióba. Volt ám ott egyeztetés, tárgyalás, ígéretek halmaza hangozhatott el, biztos létezik forgatókönyv arra is, hogy a pártatlan, pártok fölött álló és alaptörvényből kifolyólag integráló elnök miként maradjon a Smer összetartó csirize egy esetleges államfő-választási siker esetén, de az efféle forgatókönyvek pontosan addig működnek, amíg az új miniszterelnök, az új pártelnök észre nem veszi, hatalom van a kezében és nem hajlandó aláíró, magyarázó, esetleg a balhét elvivő báb lenni. (Ez a nap messze van még.)  Tehát még egyszer: ki lesz a miniszterelnök? Az elnöki eskü napjáig Robert Fico. A tisztességes az lenne, hogy a kampány előtt lemondjon, de ezt jogszabály nem írja elő, így hát nem teszi meg. Kormányfői pozíciója az adófizetők által fizetett kampány maga, miért adná föl a napi szereplést, nyilatkozatokat, esetleges erődemonstrációkat, ha nem kell. Ha nem lesz sikeres és a második fordulóban az ellene szavazók szerzik meg az 50 százalék plusz egy szavazatot, akkor az elnöki eskü napját követően is Robert Fico lesz a kormányfő. Miért mondana le egy választási kudarc miatt? Ugyan... Ha viszont sikeres lesz, több személy jöhet számításba. A Smer-ben koronahercegként, trónörökösként leginkább Robert Kaliňák belügyért és Marek Madarič kultuszminisztert emlegetik, de ott van a harmadik erős ember, a házelnök Pavol Paška. Mindháromnak megfelelő politikai gyakorlata, mindháromban van ambíció s mindhárom képes a miniszterelnöki teendők ellátására. Paškának komoly közjogi pozíciója van, Kalinák vezeti a legerősebb tárcát – s erejét mivel is mérhetnénk jobban, mint tárcájának költségvetésével, a tavalyihoz képest látványosan megemelve azt – Madarič viszont mintha valahol mellékvágányon, egy jelentéktelen kulturális tárca élén várja a lehetőséget. A Smert figyelő bennfentesek egyik része szerint Maďarič meggyöngült, elveszítette az utódlási háborút, más megfigyelők szerint pedig soha nem volt erősebb. S még egy dolgot ne feledjünk: Madarič sok párttársával ellentétben a párton belüli erejét nem a gazdasági pozícióival érte el. Ő egyike azon kevés smeres honatyának, akinek politikai értékrendje nem kis mértékben befolyásolja a párt sokszor elárult, de még mindig létező ideológiai alapjait. Nem szabad lebecsülnünk az ideológiát, mert pénzt csinálni bármilyen hatalmi struktúrában lehet, de hatalmi struktúrákat értékrend nélkül nagyon nehéz építeni. Maďarič nem jelentéktelen ember, maga Fico is komolyan ad a véleményére, sok párton belüli csatát, köztük jelentős, alapokra visszavezethető konfliktust nyert meg éppen ő. S ami végképp nem mindegy: egy robusztus, harsány, tűzön-vízen át törtető pártelnök, miniszterelnök után a lakosság általában vasalt, kulturált, pallérozott vezetőre vágyik egy időre, ami megint csak Maďarič esélyeit növeli.  Ki lesz tehát a miniszterelnök? A Smerben már tudják. Fico elnöki esélyeit pozitív és negatív irányban egyaránt nagyban befolyásolná az utód megnevezése. Ezért nem árulják el. Az elnöki eskü napjáig legalábbis.