Értetlenül állok

Vagy amikor a filmben a rövidlátó tanítókisasszony szemtanúja a gyilkosságnak, s ahelyett, hogy kitálalna a rendőröknek, felhívja és megzsarolja az elkövetőt. Megbeszélik a helyszínt és az időpontot, ahol majd átveszi a pénzt. A nyomatékosság kedvéért a kisasszony meg is fenyegeti a gyilkost, mondván, velem ne kukoricázzon, mert feljelentem! Aztán elmegy a helyre, amit egyébként ő javasolt, s ami természetesen totál kihalt, kimondottan gyilkosságra teremtett hangár, kikötő vagy épp tornaterem, zugokkal, ahol a gyilkos elbújhat, s figyelheti a kisasszonyt, amint minimum hétdioptriás szemüvege mögül próbál kiigazodni a félhomályban, mígnem hátulról jön egy puff!

De a valóságban is vannak helyzetek, amelyek előtt értetlenül állok. Például amikor egy szlovák kolléga ismételten megkérdezi, szinte a szememre veti, hogy ha én a magyarokról készítek felméréseket, miért nem foglalkozom a magyar romákkal. Amikor visszakérdezek, hogy ő, miközben a szlovákokat kutatja, miért nem foglalkozik a szlovák romákkal, értetlenül csóválja a fejét, mintha nem is lennének szlovák romák, pontosabban, mintha az összes roma magyar lenne (volt egy államelnökünk, aki kicsit továbbment, úgy tartotta, hogy a magyarok tulajdonképpen mind romák). Miközben biztos, hogy vannak magyar romák, de vannak szlovák, illetve roma romák is. S mivel a magyar romák azért magyarok, mert magukat magyarnak vallják, biztos, hogy a magyarokról szóló felmérésekben is megjelennek, csak ezt azért nem tudom, mert nem utasítom a kérdezőbiztosokat, hogy azt a bizonyos kérdőívet jelöljék meg egy nagy R vagy esetleg C betűvel.

Azt a kollégát se értem, aki az emberi jogok nagy védelmezőjeként vallja, hogy mindenki az, aminek tartja magát. A szabad választás joga szerinte megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor azt is mondja, hogy Szlovákiában nemcsak 105 ezer roma van, hanem ennek a sokszorosa. S itt nem elsősorban azokra gondol, akik a szlovákokhoz, magyarokhoz és másokhoz hasonlóan a népszámláláskor nem vallották be a nemzetiségüket, hanem azokra is, akik bevallották, csak éppen nem romának tartják magukat. No, ez az, amit nem értek. Vagyis ha én például magyarnak tartom magam, de romának nézek ki, akkor mindegy, hogy mit gondolok magamról, jogom is van hozzá, hogy gondoljam, csak éppen úgysem az lesz a döntő, hogy minek vallom magam, hanem a „vizuális” népszámlálás?

Akkor engem akár Pumuklinak is tarthatnak, csak mert vörös a hajam.