Enni vagy gyógyulni

Haveri alapon folyt a műszervásárlás, az a gyártó nyert, aki a kórházigazgatóknak a legnagyobb províziót ajánlotta. Óriási összegek tűntek el vagy vándoroltak a kiválasztottak zsebébe, s bár néhány eset kitudódott, baja senkinek sem esett. Nem csoda, hogy az ágazat eladósodott…

Úgy tűnt, hogy Rudolf Zajac végre rendet teremt, még mielőtt elfoglalta volna a bársonyszéket, közzétette elképzeléseit. Darázsfészekbe nyúlt, kudarcot vallott, nem akadt senki, aki egyetértett volna azzal, hogy kötelezte a betegeket arra, fizessenek a szakorvosi rendelőkben, a sürgősségi és a kórházi ellátásért. A dokik jól jártak a pluszpénzekkel, igaz, nyilvánosan nem tapsolták meg miniszterüket, talán tartottak attól, hogy elveszítik pácienseiket. Akkor sem álltak ki mellette, amikor az akkori ellenzék bírálta őt. Más kérdés, hogy Zajac bukásához hozzájárult arrogáns viselkedése, a kommunikációképesség hiánya. De a fehérköpenyesek hallgattak akkor is, amikor Fico kormánya „levette a terheket a lakosok válláról”. A szakmai társulások sem verték félre a harangokat a megcsappant források miatt, holott tudniuk kellett, hogy a meghirdetett „ingyenes” egészségügy hazugság. Az elmúlt években az ágazat eladósodása óriási méreteket öltött, felsőbb utasításra az állami egészségbiztosító – a megyei és nonprofit intézeteket megkárosítva – több pénzt juttatott az állami kórházaknak, s nem segített helyzetükön az állami kölcsön sem.

A jelenlegi miniszter nem képes rendet teremteni, kapkod. A fehérköpenyesek pedig kést szegeztek a torkának, ha nem kapnak több pénzt, a betegekkel fizettetik meg a hiányt. A kórházak ismét napidíjat akarnak a betegektől, de fizetni kell a tiszta ágyneműért, a kórteremhez tartozó fürdőszobáért és ki tudja, még mi mindenért. A magánorvosok pedig akár a holnapi napot is kiszámlázhatják, ugyanis keveslik a fejpénzt, amit az egészségbiztosítóktól kapnak. Hiába tudatosítjuk, hogy az ellátás nem ingyenes, sokan megkérdőjelezik a milliárdok elosztását. Persze, akinek pénze van, az nem kerül a kórházi várólistára, akkor műtik meg, amikor megfelel neki, akkor fogadja őt a magánorvos, amikor óhajtja. Az ostor azokon a betegeken csattan, akik már most is azt fontolgatják, ételt vásároljanak vagy orvosságot.
Péterfi Szonya