Énkép egy vaskos könyvben 15:38

Az apró betus szedés mellett az egyes táblázatok és diagramok is olyan kicsinyítésben jelentek meg, amely az érdeklodo szakemberek szemét is próbára teszi.
Ennek a tipográfiai és kiadói kényszeruségnek az említésével azt is jelzem, hogy sok tekintetben átfogó, a várható felhasználók (politikusok, önkormányzati szakemberek, pedagógusok, újságírók, irodalmárok) számára nélkülözhetetlen, a szociológiában megkerülhetetlen jelentoségu mu született. Az erdélyi, a vajdasági. a kárpátaljai és a felvidéki magyarok körében 1994 óta végzett kérdoíves kutatások eredményeképpen igencsak árnyalt adatokat ad közre a szerzo és munkatársi köre. Ezért is lenne célszeruen hasznos, ha ennél népszerubb, amolyan tudományos ismeretterjeszto változatban is megjelenne az adatok elemzett összegzése.
Mivel lehetetlen a könyv hatalmas információhalmazát az általánosságok emlegetése nélkül akárcsak vázolni is, néhány kutatási eredményt érdemesnek tartok kiragadni. Foleg olyanokat, amelyek általános tendenciákat jeleznek.
Dobos Ferenc elemzése szerint, az értékrend vizsgálatakor a felvidéki magyarság körében gyujtött adatok alapján az általános értékrend nem sokban tér el a másik három kisebbségi magyar közösség tagjainak értékrendjétol. Köreinkben 90 százalék fölött tartjuk fontosnak a pénzt. A munka jelentosége is ennek megfelelo. Sokkal kevésbé, alig 65 százaléknál fontos a vallás. A család szinte valamennyi megkérdezett esetében a legnagyobb érték. Ha összevetjük a pénz és a munka jelentoségét hangoztató 90 százalékot a siker fontosságát valló 65 százalékkal, akkor kiderül, hogy nincs megközelítoen sem teljes lefedettség az anyagi jólét és a siker fogalma között. Felvetheto, hogy a majdnem 30 százalékpontnyi különbséget kitevok véleménye szerint a pénz és munka miért elozi meg a sikert. Az érvényesülést is 70 százalék tartja fontosabbnak, ami egyeseknél többet jelent, mint maga a siker. Ezekben a fogalmakban az elkülönülést jelöli az anyagi javak megszerzését fontosnak tartó 70 százalék. Ezekkel a kiemelt értékrendi mutatókkal jelezni lehet, hogy a pénz fontosságát elsodlegesnek tartók nem feltétlenül kötik az anyagi javak megszerzését a pénzhez. Mindezt a sikerhez sem kötik. A felvidéki magyarok esetében ez a néhány adat elsosorban a gondolkodás gazdasági alapú értékzavarára utal.
Igencsak nagy ellentmondásról szól a közösségi problémák vállalását fontosnak tartó alig 50 százaléknak a magyar nemzethez való tartozást hangoztató 85 százalékkal való szembesítése. Sokak számára még mindig nem vetül egymásra a magyarság ügyének közügyként való felvállalása. Úgy tetszik, sokak számára ma is könnyebb saját magyarságuknak kérdoíves válaszaik során történo felvállalása a cselekvo közéletiséggel vállalt magyarságnál. Ezeket az adatokat látva a felvidéki magyarság értékrendjében kiugróan fontos a család, a munka, az emberekhez való jó viszony, a másokkal való törodés, a pénz és a magyar nemzethez való tartozás. Elgondolkodtatóan alacsony helyre soroltatott az értékrenden belül a siker, a vallás és a közösségi problémák vállalása.
Az 1997-ben megvalósított felmérés szerint a felvidéki magyar családok 76,9 százalékánál fel sem merült az esetleges kivándorlás. Ezzel a gondolattal 22,7 százalék foglalkozik. Ez mindenképpen pozitívabb mutató, mint a vajdasági vagy a kárpátaljai, ahol a magyar népesség majdnem fele, valamint az erdélyi, ahol a magyar lakosság majdnem 31 százaléka gondolkodik a kivándorláson.
A kötetben a Kiss Dénes által közreadott tanulmányban a felvidéki magyarok énképe igencsak érdekesen alakult ki. Elso helyre a szorgalmas, dolgos, igyekvo ember került, akit a céltudatos követ, a becsületes, megbízható zárja a sort. Tíz százalék feletti vélekedés szerint barátságosak, jólelkuek vagyunk. Ugyanakkor majdnem eléri ezt a szintet a magyarságtudatukra büszkék és a megalkuvók, a gerinctelenek minosítése. Ennek az önképnek igencsak eltéro a változata területi megoszlásban.
A nyugat-szlovákiaiak átlag fölött tartják a szlovákiai magyarságot céltudatosnak, becsületesnek és magyarságukra büszkének. Közép-Szlovákiában az önjellemzésre a dolgos, igyekvo, segítokész, szerény és befelé forduló jelzok használatosak átlagon felüli gyakorisággal. Ott a leginkább önkritikusak a jelemzések, már amennyiben megalkuvónak és széthúzónak tartják magukat. Kelet-Szlovákiában összetartónak, barátságosnak és kitartónak tartják magukat a magyarok, de átlag alatti a magyarságára büszke önjellemzés gyakorisága.
Szándékosan a társadalomlélektani megközelítés alapján szemelgettem a könyv gazdag anyagából. Dobos Ferencnek, a Balázs Ferenc Intézet igazgatójának a csapata olyan munkát tett le a magyar nemzet asztalára, amely megérdemelné a szélesebb körben való népszerusítést. Meggyozodésem, hogyha van tudományos ismeretterjesztés, akkor a szociológia is vállalkozhatna erre. Tarthatunk ugyanis attól, hogy ez a kötet ebben a tömény és tipográfiailag sem a legpraktikusabban tagolt formájában egyszeruen nem jut el azokhoz, akik megváltoztathatják a döntési körülményeket, az emberek gondolkodását. Ennek bizonyítására álljon itt az a tény, hogy jómagam is néhány napra kaptam kölcsön ezt a mindennapi használatra szánt könyvet, pedig a naponta forgatott lexikonok között lenne a helye könyvespolcomon.
Kiemelések:
Néhány kutatási eredményt érdemesnek tartok kiragadni.
Kiugróan fontos a család, a munka, az emberekhez való jó viszony.