Empátiahiány

Elképesztő, hogy Csehországban még napjainkban is mennyire felhördülnek azon, ha valaki fontos, sőt nemzetinek tartott ügyben nem igazodik be a sorba és magánvéleményt jelent be. Ilyen szempontból is tanulságos a legutóbbi botrány. Orbán Viktor Brüsszelben – egy képviselő kérdésére válaszolva – annyit mondott, hogy a beneši dekrétumokat semmissé kellene nyilvánítani, mert a kollektív bűnösség elvét nem tűri meg a huszonegyedik század Európája. Nézetét azután odahaza is megismételte. Lett nagy felzúdulás Prágában és Pozsonyban. Miloš Zeman és Mikuláš Dzurinda lemondta a keszthelyi csúcsot. A cseh és a szlovák újságírók pedig egymást túllihegve oktatták ki a magyar kormányfőt. Akadt viszont két kollégájuk – az egyik Bohumil Doležal, a cseh–magyar kapcsolatok egyik legkiválóbb szakértője –, akik másként értékelték a történteket. Mi több, igazat adtak Orbán Viktornak. Ők ketten nem az indulatokra hallgattak, hanem a tényeket mérlegelték higgadtan. A Beneš-dekrétumok ügye ugyanis semmiképpen sem tartozik a kétoldalú tárgyalásokra, ahogy azt Günter Verheugen és más brüsszeli döntéshozó igyekszik magyarázni. Ha ugyanis végignézünk a mai Európa térképén, akkor egyértelmű a következtetés, hogy Németországban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon élnek azok az emberek, akiket a beneši rendelkezések csaknem hat évtizeddel ezelőtt sújtottak. Elkobzott vagyonokkal, kényszermunkával, az állampolgárság megfosztásával, sokféle más, emberi és közösségi tragédiát okozó intézkedéssel. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szlovákiai magyaroknak ugyanolyan megaláztatásban, szenvedésben volt részük, mint a szudétanémeteknek. S vajon a csehek vagy a szlovákok figyelembe veszik-e, hogy Orbán Viktor magyar, a bajor miniszterelnök pedig német? Eszükbe jut-e az, hogy a második világháború után sokan, nagyon sokan csak és kizárólag azért szenvedtek, mert németnek vagy magyarnak születtek? Nagy baj, hogy a cseh politikusok többsége sem ismeri fel ezt a tényt, hiszen ők is képtelenek megszabadulni előítéleteiktől és indulataiktól. Nem képesek felfogni, hogy az érintettek teljes joggal bírálják a nacionalista és a maga korában egész közösségeket üldöző dekrétumot. A cseh kormánnyal és Václav Klausszal csak abban lehet egyetérteni, hogy a Beneš-dekrétum valóban Európába tartozik. Csakhogy a kőkorszaki Európába.A szerző cseh történész